2013. máj 21.

Ki az az Urbánszki László? Mi az, hogy magyar vadnyugat?

írta: Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Ki az az Urbánszki László? Mi az, hogy magyar vadnyugat?

IMG_3278.jpgA mai bejegyzésben szeretnék bemutatni egy embert, akire különösen büszke vagyok. Urbánszki Lászlónak hívják, 1954-ben született, volt már dunai hajós, batikoló, vásározott hosszú éveken keresztül, jelenleg pedig egy erdei tanyán él a gyerekeivel, és rendkívül hangulatos rönkfa bútorokat, kiülőket, játszótereket készít. Mindemellett pedig ír – nem is akárhogyan!

2011 tavaszán (most valahogy nagyon távolinak tűnik, pedig még csak két éve történt) teljesen véletlenül akadtam rá Urbánszki László Az íj c. elbeszélésére a Napvilág Íróklub oldalán. A történet egy középkori kisfiúról szólt, aki fejébe vette, hogy íjat készít, és medvére megy vele: szüleinek majd a bundáját adja, a karmait a nyakába fűzi, a többiből pedig pénzt csinálnak. A fiúcska lassan elkészítette az egyszerű íjat, nagyot kanyarított a kamrában féltve őrzött szalonnából, és nekiindult a medvének. Senkinek sem szólt az egészről, miközben biztos volt benne, hogy felnőtté, talán még hőssé is válik ezzel a vadászattal. Nekem ekkor már a torkomban dobogott a szívem, hát még akkor, amikor az első lövés lepattant a medvéről, a második próbálkozásnál eltört a nagy gonddal készített fegyver, majd az állat elindult a fiú felé... Egyszerű történet, de profi szépíróhoz illő módon előadva: érzékletes, de cseppet sem túlzásba vitt leírásokkal, patikamérlegen kimért "hozzávalókkal", gyönyörű szavakkal megfestve. Olvasása közben magam is ott voltam a középkori kis településen, hallottam az erdő neszeit, éreztem a növények illatát – és rettenetesen megijedtem a nekiinduló medvétől.

IMG_3308.jpg

Az írás teljesen lenyűgözött: nem kellettek hozzá különleges képességű hősök, a szerzőnek nem volt szüksége féltucat csavarra és még húsz csattanóra ahhoz, hogy elvarázsoljon, megszüntesse körülöttem a külvilágot, és beszippantson a maga teremtette világba. Elolvastam Az íjat még egyszer, majd harmadszor is. A szerzőnek csak ezután írtam e-mailt: a profiloldalán láttam, hogy meglett emberrel van dolgom, és íráskészsége is profit sejtetett, hát megkérdeztem tőle, hol lehet kapni a könyveit, mert én azokat el akarom olvasni. A válasz alaposan meglepett: ő még csak kezdő, vallotta magáról, rengeteg hibával, ezer évre az önálló könyvtől. Akkor én azt ígértem neki, hogy vagy magam adom ki az első novelláskötetét, vagy ha ez nem sikerülne az év végéig, akkor 2012-ben magam keresek neki kiadót. Ehhez hasonló élményem még sosem volt, egyetlen amatőr írás sem váltott ki belőlem hasonló reakciót – Urbánszki Lászlónak köszönhetően azonban leporoltam egy régóta dédelgetett álmomat, és két hónapon belül létrehoztam egyéni vállalkozásomat, a Historiumot. 2011. szeptember 30-án volt a Historium Kiadó bemutatkozó estje, melyen két könyvet mutattunk be a közönségnek: a Sub Rosa második kiadását, illetve a kiadó hivatalosan elsőnek sorszámozott könyvét: Urbánszki László Odakint, a pusztában c. történelmi elbeszéléskötetét.

A második könyvre az idei év elejéig kellett várni: a Nemtelen nemesek márciusban jelent meg, és egy különös keletkezéstörténet kapcsolódik hozzá. A szerző ugyanis pár évvel ezelőtt felfedezte magának a nagy magyar marhahajtások korát, azt a kort, amit ő maga csak "magyar vadnyugat" néven emleget. Több ízben is – írásban és élőszóban egyaránt – szenvedélyesen ecsetelte, micsoda hőskorszaka volt ez a magyar történelemnek, micsoda kalandokat rejteget magában, és mennyire meg kéne írni, hiszen jóval tovább tartott, mint az amerikaiak vadnyugata, mégsem nagyon aknázta ki még senki ezt a lehetőséget. Az Odakint, a pusztában megjelenése után nem sokkal tehát nagy levegőt vett a szerző, és nekilátott megírni élete első regényét, a marhahajtások koráról – aztán leragadt az első jelenetben szereplő hamiskártyás, csavargó szélhámosoknál, beléjük szeretett, és inkább az ő történetüket mesélte el. Ettől függetlenül persze a magyar vadnyugaton játszódik az egész (az Anjou-királyok Magyarországán, amit magam is annyira szeretek), és egy ponton a marhahajtás is elég komolyan bekapcsolódik a történetbe, no meg a tenyeres-talpas hajtók, szilajpásztorok. Ez a regény elsősorban mégis három különös figura – a léhűtő nemesivadék Ladányfi Bene, a pestisárva Urlas és a székely-felvidéki vadorzó Szabolcs – kalandjait meséli el, ahogy fogadóról fogadóra sodródnak a királyságban, farkasokkal küzdenek, rablókkal verekednek a hóban, vagyonokért kártyáznak, és ágyukba csábítják a lányokat. Egyedi történet, egyedi hangon elmesélve – Urbánszkinak pedig úgy hozta meg a regény a szerencséjét és a népszerűségét, mint hőseinek a jókor hívott kártyalapok.

Rejtő Jenőről szokták mondani, hogy olyan volt maga is, mintha valamelyik könyvéből pottyant volna ki. Azt hiszem, ugyanez igaz Urbánszki Lászlóra is: egyedi, kiismerhetetlen, vagány, nagyszájú és nagyszívű szereplője ő a maga kalandregényének. Megél a jég hátán is, állandóan ötletel, gyakran kockáztat, és ha esetleg nem jön be valamelyik ötlete, akkor sem roskad össze – helyette azt mondja: "Jó balhé volt!" Aztán megy tovább, ugyanakkora vigyorral az arcán, és csinálja a maga pofátlanul egyedi, magas minőségű dolgait: ír, farag, elad, gyereket nevel...

IMG_3302.jpg
Most épp egy tatárjárás-kori történeten dolgozik (egy percig se higgyük, hogy ezzel már tudjuk is, mit kapunk!), mellette a mindennapi kalandjairól cikkez, és néha "visszajön" a középkorból is, hogy a mában játszódó, szívszorító vagy épp nevetésre ösztönző elbeszéléseket írjon. Ő
a maga útját járó ember, aki vallja, hogy az élet élveznivaló dolog, és nem érti, ha valaki túlságosan komolyan veszi magát – mert hát, ugye, mire föl...

Urbánszki László két éve még idegen volt számomra. Később a kollégám lett, az írótársam, akinek én adhattam ki az első két könyvét. Ma már a barátom – és őszintén örülök annak, hogy ezt minden kétséget kizáróan leírhatom.

Ha kíváncsiak vagytok rá, ITT megtaláljátok.

Szólj hozzá

interjú magyar regény történelem novella videó középkor lászló nemtelen urbánszki nemesek odakint a pusztában