2013. dec 22.

Megírtam a Ragnarököt!

írta: Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Megírtam a Ragnarököt!

IMG_9041.jpgEl se hiszem, de tényleg kész van!

2013. deceber 21-én, az ősi Midvinterblot* napján befejeztem életem első viking sagája, a Ragnarök írását!

Összesen öt nagy tartalmi egységben (azaz rúnakőben) huszonnyolc fejezet, illetve öt felvezető- és összekötő szöveg, mindez 361.994 leütés (szóközökkel, de azok nélkül is 300 ezer fölött), plusz a függelék: Észak fiai – a Ragnarök szereplői, Idegen szavak és kifejezések jegyzéke, Északi istenek és más mitologikus lények, illetve Utószó és köszönetnyilvánítás.

Amikor belevágtam, még azt hittem, egy sima ujjgyakorlat lesz, egy párhónapos meló. Aztán ebből egy nagyon kemény, nehéz, az írójának rendkívül sokat adó, összesen tizenhárom hónapos spirituális utazásra hívó munka lett, ami sokat kivett belőlem, de ez így van jól: ha nem lenne benne az énem egy darabkája, nem lenne jó könyv. És azt hiszem, ez egy jó könyv lett – jobb, mint amilyet eredetileg elképzeltem, és annál vagy 50 oldallal hosszabb is. A vicc meg az, hogy sosem írtam még ilyet, szóval ez most mindenkinek újdonság lesz.

Nem marketingszöveg, ennek a regénynek az írása valóban utazás volt, minden tekintetben. Amióta elkezdtem rajta dolgozni, készítettem és kóstoltam mézsört, kvászt, szárított disznó- és marhahúst, beleszagoltam egy száz hagyományőrző harcossal teli, füstszagú lakomacsarnok levegőjébe, a saját két szememmel láttam igazi (tehát nem megjátszott, nem koreográfia alapján történő, hanem valódi) pajzsfalharcot, élőben hallottam, milyen hangja van, ha kb. 80-100 harcos püföli egyszerre a pajzsa peremét, pokoli mély "UH-HUH!" harci kiáltásokat dörögve… Ettem korhű IX-X. századi módon elkészített juhragut (olyan juhból, amit aznap hajnalban vágtak), ittam alkarhosszú tülökből, úgy, hogy a sör két oldalt a szakállamra folyjon (mivel közben azt is növesztettem), és bevágtam az óskandináv teremtéstörténetet, miközben hellyel-közzel megtanultam rúnaírást is olvasni. Jóformán már csak varég harci viselet nem volt rajtam, és sárkányhajóban nem ültem, de ami késik, ugyebár, az jön. Most jövök csak rá, mennyivel izgalmasabb ez, mint mondjuk csak simán, otthon ülve megírni egy krimit – és mennyivel fárasztóbb is. (A krimiírók ne sértődjenek meg! Imádom a jó krimit!)

A szöveg most még ugyan nyers, tele helyesírási hibákkal, szóismétlésekkel és mankószavakkal – de a sztori már kész, és ezzel túl vagyok a munka legnehezebb részén! Én most szusszanok egyet, végre elkezdek ráhangolódni a karácsonyra, és Szilveszterig megpróbálok pihenni. Utána azonban, január elején nekiesek, kijavítom kétszer egymás után, majd küldöm a szokásos csapatnak: tesztolvasóknak, szaklektornak, korrektornak, szerkesztőnek...

A Ragnarök, avagy a Keleti viking saga 2014 tavaszán a könyvesboltokba kerül!

__________________________
* Utólag jöttem rá, hogy a Ragnarököt a puszta véletlennek köszönhetően épp a Midvinterblot napján, december 21-én fejeztem be. A "télközépi vér" a varégok napfordulós ünnepe volt – egy brutális áldozati szertartás a hatalmas északi istenek kiengesztelésére, melyet kilencévente tartottak meg, és melyen minden teremtményből (emberből is) kilencet áldoztak. A kilences szám Odinhoz, az ászhoz, az Allfaderhez ("Mindenek Atyja") köthető, aki a mitológia szerint dárdájával feltűzte magát az Yggdrasilra, a világfára, és kilenc hónapig függött ott, hogy végül megkapja a tudást, a rúnák bölcsességét. Azt azonban még ő sem sejtette, micsoda csavarok várnak rá, ha végigolvassa a Ragnarököt! :)

Szólj hozzá

könyv utazás regény viking skandinávia középkor bíró mitológia sárkány szabolcs saga székirodalom varég nídhögg