Május óta nem jelentkeztem a Székirodalmi hírkerék havonta esedékes összefoglalójával, aminek több oka van, de ezeket most ne firtassuk. Legyen elég annyi, hogy eléggé feltorlódtak a teendőim, sokat csúsztam a legutóbbi regényem megírásával, és muszáj volt leszűkítenem a tevékenységi körömet az "írás – könyvturnézás – FB-oldal működtetése" háromszögre. Emiatt hanyagoltam el több netes felületem mellett ezt a blogot is, emiatt nem volt július óta friss székirodalmi vlog-epizód, és többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy az év végén drasztikus elhatározásra jutottam: kiszálltam a 2014 elején általam alapított Csallóközi Anjou Károly Bandérium nevű hagyományőrző csapatból.

Most azonban úgy érzem, lassan utolérem magam, és szép fokozatosan behozom az elmaradásaimat. Odáig már végre eljutottam, hogy jelentősen frissítettem a honlapomat, amelynek csak a sajtó-menüpontjába tizenegy hónap termését kellett archiválnom, ezután tehát jöhet a másik két elhanyagolt felület: az Anjouk.hu és a Benyák Zoltánnal közösen létrehozott könyvturné blog, ami valahogy lemaradt tőlünk, miközben tavasszal és nyáron őrült rock n' roll tempóban az országot jártuk. (Nem baj, legalább meglesz a nosztalgikus hangulata.) 2018-ban tehát várhatóan ismét rendesebben fogom kezelni az Akadályzabáló blogot (pontosabban a mai címváltás után a Székirodalmi Akadályzabálót), és a Székirodalmi hírkerékkel is többször fogok jelentkezni, ha nem is feltétlenül havonta.

Év végi lemaradás ide vagy oda, a 2017-es esztendőt szerencsére nem feltétlenül a kapkodás és a stressz jellemezte, sokkal inkább az őrült mennyiségű munka, ami rendesen meghozta a maga gyümölcsét. Az évet azzal kezdtem, hogy megírtam az Elveszett csillagok c. (nem csak) ifjúsági regényemet, ami számomra is meglepő módon az egyik legjobb regényem lett (talán a legjobb a Non nobis Domine mellett), majd egy nappal a befejezése után jubileumi könyvturnéra indultunk Benyák Zoltán íróbarátommal. Ez volt a B10 könyvturné, melynek legtöbb állomását együtt abszolváltuk, és végig is videoblogoltuk az egészet, melyből végül megszületett az Irodalom, rakendról c. road movie-nk. Júliusban az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy az előbb említett regényemnek köszönhetően megkaptam a város vezetőségétől az Eger Kulturális Nagykövete címet, ami még most is egészen hihetetlennek tűnik számomra.

Tavasszal, az Elveszett csillagokkal majdnem egyszerre jelent meg az első mesekönyvem is: ez volt A sárkány, aki nem akart aludni, Korsós Szabina gyönyörű rajzaival, mellé egy jó kis foglalkoztató füzettel, mely szintén Szabina munkáját dicséri.

A B10 könyvturné nyáron ért véget, de szeptembertől rögtön őszi turnéra indultam, ekkor már Benyák kolléga nélkül. Ez volt az Őszi gördülés, ami rendkívül jól sikerült, majd az elmúlt tíz év lezárásaként Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában is tartottam egy ünnepélyes estet, Tíz év székirodalom címmel. Rendkívül izgalmas, színes, lendületes és egyben nagyon kimerítő országjárás ért véget ezzel: míg tavaly és tavalyelőtt is tizennégy előadást, illetve dedikálást tartottam egész évben, addig ez a szám idén pontosan megduplázódott. Az írói jubileum okán ez így volt rendjén, de az egyértelművé vált, hogy ezt a számot ismét vissza kell szorítanom évente 14-16 rendezvényre, különben nem marad elég időm és energiám a nyugodt regényírásra.

Külön szeretnék szólni az Anjouk-sorozat legújabb, negyedik részéről, a Szent György testvérei c. történelmi regényemről. Az olvasóknak sokat kellett rá várniuk, nekem pedig a viszonylag rövidebb terjedelem ellenére is sok munkám fekszik benne, de végül nagyon büszkén vettem kézbe az első példányait. Arról nem is beszélve, hogy a könyv megjelenése óta eltelt három hónap alatt annyi interjút adtam, mint talán még soha ilyen rövid idő alatt – és nem is akármilyen olvasottságú médiumok számára. A két kikacsintásom, a mesekönyv és az ifjúsági regény mellett ezzel visszatértem az igazán bejáratott terepemre, és már dolgozom a sorozat ötödik részén is: az Ötvenezer lándzsa c. regény április-május környékén jelenik meg, és én már most nagyon szeretem, mert tudom, milyen drámai események történnek majd benne. Komoly kihívás lesz megírni, de állok elébe!

Sok minden történt tehát idén. Három új könyv, huszonnyolc könyvturnés esemény, egy rendkívül megtisztelő cím, több száz olvasóval való találkozás, sorozatos interjúzás, örömök, sikerek és nagyon sok munka. Ha kihagytam valamit, elnézést kérek, a Facebook-oldalamon görgetve úgyis megtaláltok mindent. A lényeg, hogy küzdelmes, de kifejezetten emlékezetes évet zártam, amiért hálás köszönettel tartozom a Székirodalom crew csapatának, az Athenaeum Kiadónak, a Főnix Könyvműhelynek, a Manó Könyveknek, az olvasóimnak, szimpatizánsaimnak, családomnak, barátaimnak, illetve mindenki másnak, akit most valamiért kifelejtettem – nem volt szándékos.

2018 ismét izgalmas évnek ígérkezik. Már szervezem a tavaszi–nyári könyvturnét, két új történelmi regényt is szeretnék megírni, és nyáron leszek harminc éves, amit különleges módon szeretnék megünnepelni, csak még azt nem tudom, hogyan.

Kedves Olvasóim! Köszönöm, hogy velem vagytok, hamarosan találkozunk!