Bármely történelmi korról is beszélünk, a legalapvetőbb kérdések közé tartozik, hogy vajon mit hordtak akkoriban az emberek, milyen darabokból állt a mindennapi ruházatuk. A Székirodalmi akadályzabáló egy többrészes cikkben járja körül a kérdést, és mutatja be a XIV. század első felének-negyedének legtipikusabb darabjait. (Fontos megjegyezni, hogy ezen ruhadarabok többsége az Árpád-kor végére jellemző viseletekkel is komoly átfedésben van).

Az első rész a férfi legáltalánosabb ruhadarabjait hivatott bemutatni: azokat a darabokat, melyeket egyaránt hordott úr és pór, közrendű és nemes. Soós Laca fotóin a Csallóközi Anjou Károly Bandérium egyik alapító tagja, Gerő Péter vállalta a modell szerepét.

I. Berhe

Fontos megjegyezni, hogy ebben a korban az emberek nem nadrágot hordtak. Viseletük legalapvetőbb része egy hosszú, nagyjából térdig érő vászon alsónadrág, az ún. berhe volt, melyet mind a derekukon, mind az alsó szárain megkötöttek, és a derékrészről még lecsüngött egy-egy fűző (máris kiderül, hogy miért).

II. Harisnyaszár

A berhe fölé jött egy-egy gyapjúból varrt, többé-kevésbé testhezálló harisnyaszár, mely a lábfejet is teljes egészében takarta (képünkön egy egyszerűbb, kantáros megoldás látható). A berhe és a harisnyaszár együtt alkotta azt, amit a későbbi korokban már egy darabból álló nadrággal oldottak meg.

III. Alsóing és tunika

A felsőtestre alapvetően egy egyszerű vászoning került, fölé pedig második rétegnek egy a kor erkölcsei és divatja szerint hosszabbra szabott felsőing, avagy tunika. Ez utóbbi alapanyaga általában gyapjú volt, de készülhetett bármilyen drágább, kényesebb anyagból is (pl. brokátselyem), és természetesen kerülhetett rá díszes szegély, gomb, vagy bármi, amivel a gazdagabb emberek megkülönböztethették magukat a szegényebb rétegektől (általános szabály, hogy minél gazdagabb, előkelőbb volt az illető, annál színesebb és hosszabb ruhát hordott).

IV. Cipő, öv, infula

A harisnyaszárra jött a bőrből készült cipő vagy csizma, a derékra az alapviselet részét képező vékonyabb bőrszíj, a fejre pedig a mai babasapkákra emlékeztető, vászonból szabott infula. Az öv nagyon fontos része a viseletnek, hiszen zsebek híján az emberek erre aggattak mindent, amit csak napközben maguknál kívántak hordani: a pénzes erszényüket, tarsolyt, bugyort, a késüket, ivócsanakjukat, sőt akár az étkezéshez használt tálkájukat is. Övet tehát mindenki hordott, de ennél a darabnál is tipikus, hogy minél gazdagabb volt valaki, annál jobban díszíthette veretekkel, szíjvéggel, és persze az övcsat is annál nemesebb anyagból készülhetett. Harcosok, lovagok egy szélesebb, erősebb fegyverövet is viseltek, mely a kardjuk, ökölpajzsuk, egyéb fegyvereik hordására volt alkalmas – ezt a második övet a városkapuknál, templomok bejáratánál, illetve bárhol, ahova nem volt szabad fegyverrel belépni, könnyedén levetették, így a ruhaövük és az azon hordott hétköznapi tárgyaik náluk maradhattak. Képünkön a lehető legegyszerűbb, kovácsoltvas csattal készült marhabőr öv látható. Mivel bújtató még nem volt a korban, az övet a csatnál visszahurkolták, és a vége szabadon lógott. Az infula kapcsán érdekesség, hogy sem a Képes Krónika, sem a Magyar Anjou Legendárium nem ábrázol infulát viselő embereket, szemben a nyugati ábrázolásokkal. Így hát feltételezhetjük, hogy a magyarok nem hordták ezt a darabot önmagában, csak sapka, kalap, egyéb fejfedő alá vették fel plusz rétegnek.

V. Körgallér, csuklya

Népszerű viselet volt a körgalléros csuklya, mely készülhetett gyapjúból, bőrből, nemezből, bélelhették vászonnal, és tulajdonképpen létezett ennek egy lánckarikákból szőtt változata is, mely a harci viselet részét képezte. A körgallér a mellkas, a hát felső része és a vállak java részét takarta, így melegítette is, a csuklya pedig mind hideg időben, mind szemerkélő esőben jó szolgálatot tehetett. Ezzel a darabbal el is érkeztünk egy teljesnek tekinthető, alapvető XIV. század eleji férfiviselethez.

VI. Összkép

Az alábbi képeken Józsa Tibor, a Banderium Hungarorum vezetője látható alapvető férfiviseletben, alsóruhája fölé húzott színes gyapjútunikában. Tibor a 13. század végének képviselője, de mint azt a cikk elején is jeleztem, viseletek tekintetében ez a korszak erős átfedésben van a 14. század elejével.

Cikksorozatunk következő részében innen folytatjuk, és az alapvető viseletet kiegészítjük vándorlásra, utazásra alkalmas általános, polgárinak is nevezhető ruhadarabokkal. Addig is érdemes megtekinteni az alábbi videót, mely azt mutatja be, hogy a körgalléros csuklyát hányféleképpen lehetett hordani.

A cikksorozat további részei:

II. rész: A férfi viseletének további darabjai
III. rész: A férfi háborúba megy