2018. már 14.

Alone in the Past – három évszak a X. század mélyén

írta: Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Alone in the Past – három évszak a X. század mélyén

A középkori élet kapcsán általában idealizált kép él a modern ember fejében. Ha belegondolunk, milyen lehetett az élet ötszáz, hétszáz, vagy akár ezer évvel ezelőtt, személyes tapasztalat híján csak elképzeléseink lehetnek róla. A lexikális tudás kapaszkodókat, térképet, egyfajta „használati utasítást” ad a régmúlt világához, de talán semmi sem fogható ahhoz a tudáshoz, amit az ember a saját bőrén tapasztal meg. Fűtött otthonából, kényelmes fotelbe süppedve, testén frissen mosott, illatosra öblített ruhában, kéznyújtásnyira a csapvíztől, az angol vécétől és az elektromos tűzhelytől a ma embere gyakran túlságosan is könnyen osztja az észt a középkorról, hol mérhetetlenül sötétnek, hol végtelenül felvilágosultnak beállítva azt.

Alexey Ovcharenko volt az ötletgazdája annak a projektnek, melynek keretein belül a 23 éves Pavel Sapozhnikov 2013 őszétől 2014 tavaszáig nyolc hónapot töltött remeteként a X. századi Oroszországban. Jobban mondva egy erdei tisztáson álló kis gazdaságban, melyet X. századi mintára építettek fel. A kísérlet során az egyszerű vesszőkerítésen belül egy korabeli, három helyiségre tagolt faház szolgált Pavel otthonául, melynek természetesen a berendezése is a nagyjából ezer évvel ezelőtti rusz világot idézte. Az udvaron egy kút, egy füstölőház és egy külön árnyékszék is állt egy kis fürdődézsával, az apró tanyán pedig Pavellel együtt tyúkok és kecskék vettek részt a rendhagyó időutazásban. Természetesen nem csak a környezet és a berendezés volt korhű, Pavel Sapozhnikov maga is korabeli viseletben vágott neki a kísérletnek, egy kamerán (és annak állványán) kívül hátrahagyva mindennapi, XXI. századi kellékeit. Gyufa helyett tűzszerszám és kovakő, okostelefon és internet helyett egy éles balta…

01_1.jpg

A kísérlet során Pavelnek mindent egyedül, ezer évvel ezelőtti szerény kelléktárát felhasználva kellett megoldania. Igaz, néha kapott társaságot, hiszen kamerájába időnként friss elem kellett, és a három operatőrt foglalkoztató stáb többször is rögzítette az időutazó remete életének egyes momentumait, illetve havonta egyszer találkozott a projektben résztvevő szakértőkkel és tudósokkal. Az viszont egyértelműen látszik a felvételekből, hogy a többiek nem avatkoztak közbe a kísérlet során, mindvégig megmaradtak külső szemlélőnek, arról nem is beszélve, hogy két videós bejelentkezés között néha hetek is eltelnek. Főhősünk hangulatingadozásaiból, megnyilatkozásaiból is kitűnik, hogy valóban remeteként élt három évszakon keresztül (ősztől tavaszig), az Alone in the Past c. kísérleti dokumentumfilmet tehát korántsem úgy forgatták, ahogy a rossz nyelvek szerint Bear Grylls tévés túlélőtúrái készülnek.

Akinek a középkor fogalma kimerül a csatákban, a lovagi játékokban és a mesés lakomákban, az minden bizonnyal csalódni fog: az Alone in the Past egy korabeli közrendű ember mindennapi túlélését mutatja be, és valószínűleg több idealizált elképzelést is lerombol. Maga Pavel összegzi több hónap után: az életnek ez a formája meglehetősen monoton, az ember világa és gondolkodása egyaránt szűk keretek közé szorul. A kaland vagy a boldogság jelentése gyökeresen más, mint a XXI. században.

02_1.jpg

Érdekes megfigyelni, miképpen reagál egy modern nagyvárosi ember, ha hirtelen bekerül egy ingerszegény környezetbe, méghozzá teljesen magányosan. Pavel, aki azt hitte, az első napokban teljesen el tud majd lazulni csendes, nyugodt kis birtokán, eleinte elkezdett szorongani a napi időbeosztása miatt: vajon jut-e ideje elvégezni minden fontos teendőjét – holott saját elmondása szerint moszkvai élete során ez nem volt rá jellemző. Majd amikor rájött, hogy tulajdonképpen mindenből elegendő készletet halmozott fel, a másik végletbe esett, és szabályosan erőltetnie kellett magát, hogy ne a mogorva semmittevés jellemezze a mindennapjait.

A kísérlet során meglepően hamar feltűnik, mennyire megváltozhat az ember viselkedése az egyedüllét és a modern kor luxusa, vívmányainak hiánya okán. Pavel például a film elején elmondja, hogy mivel a tyúkok folyamatosan ellátják őt tojással, a kecskék pedig tejjel, számára blaszfémiával felérő gondolat lenne ezeket a haszonállatokat levágni a húsukért. Később azonban az egyik kecske valahogyan bejut a házba, ahol alig fél perc alatt irtózatos károkat okoz, értékes cserépedényeket tör össze, mire Pavel kirángatja az udvarra, fejszével levágja a fejét, és dühében egy kiélezett karóra tűzi azt. Ekkor jön rá, mit is művelt valójában, és napokig emészti magát, sőt félelem tölti el önmagától, hiszen elmondása szerint mindig nyugodt természetű volt.

03_1.jpg

Dührohamot a későbbiekben nem tapasztal – legalábbis a filmben nem látjuk –, de jön helyette más. Az ősz során Pavel megbetegszik, ám a kísérletnek az is fontos feltétele, hogy nem használhat modern gyógyszereket. Marad hát a melegedés a tűzhelynél, és forró italok főzése különféle gyógynövényekből. Mint azt Pavel is elmondja, sem gyógyszer, sem elég idő nem áll rendelkezésére a gyógyuláshoz, a mindennapi teendőket azonban el kell végezni, hiszen remeteként nem áll módjában segítséget kérni. Esténként hőemelkedéssel küzd, és ekkor különféle hallucinációk törnek rá. Hangokat ugyan nem hall, de félelmetes jelenéseket lát, és embereket, akik mintha beszélnének hozzá. Napközben, ahogy enyhülnek betegsége tünetei, hideg fejjel, XXI. századi emberként végig tudja gondolni, hogy amit éjszaka látott, az nem a valóság volt. Ugyanakkor sejti, miképpen hathattak az ilyesfajta lázálmok a középkor emberére: gondoljunk csak az égi üzenetekre, a szent emberek látomásaira, a különféle jelenésekre, melyeket a történelem során feljegyeztek. Gyakorta megeshetett, hogy a régmúlt embere képtelen volt elválasztani ezeket a hallucinációkat a valóságtól, és ez mozgalmakat, sőt teljes vallásokat szülhetett. Ezen tapasztalatai birtokában Pavel el is mondja, érteni véli a pogány hitvilág keletkezését.

04_3.jpg

A betegség idővel elmúlik, de az attól való félelem állandósul hősünkben. Annak idején rengeteg ember meghalt pusztán annak következtében, ha varrás közben megszúrta magát a tűvel, esetleg késsel, baltával sebezte meg a kezét. A vérmérgezés halálos fenyegetést jelentett, csakúgy, mint az influenza, és Pavel mérgesen jegyzi meg, milyen sokszor vágta meg az ujját a kísérlet során – egy X. századi ember immunrendszerével valószínűleg már rég megölte volna magát.

05_2.jpg

Feltűnő, milyen komorak Pavel esténként rögzített monológjai. A hallucinációk óta félelem tölti el az éj sötétjétől. A negyvenkettedik nap estéjén mondja el, megértette, mennyire fontos a fény, és hogy milyen rémisztő az éjszaka, amikor a sötét sarkakban borzalmas dolgok lapulnak meg. Ha teheti, gyertyafénynél alszik, ezért aztán nappal is elsősorban gyertyákat készít, ahelyett, hogy horgászna vagy épp a keramikus mesterséget gyakorolná. Ekkor már arról beszél a kamerába, hogy fél, nehogy megőrüljön.

07_2.jpg

Az állandóan ismétlődő napi teendők mellett Pavelnek nem igazán marad ideje korabeli dolgokkal kísérletezni, bár jó néhány elméletet így is tesztel. A korabeli cipők vízhatlanításával kapcsolatos teóriákat például már rögtön az elején megcáfolja: bármit is csinál, a cipője átázik, átlagosan napi 1-3 órát bír ki szárazon, ami korántsem elég ahhoz, hogy minden teendőjét elvégezze a ház körül. Végül szalmával béleli ki a lábbelijét. A másik hasonló érdekesség, hogy gabonája ugyan van bőséggel, lisztet azonban neki kell belőle őrölnie, és persze ez sem megy olyan könnyen, mint képzelnénk. Az erdei gombákon, a különféle gyümölcsökön és az időnkénti halászatok, vadászatok zsákmányain kívül Pavel mindennapi élelemkészlete lisztből, tojásból, kecsketejből, illetve vöröshagymából és fokhagymából áll, ezekből kell feltalálnia magát a tűzhelynél.

09_3.jpg

Hősünk öt hónap után érzi úgy, hogy megtörtént, amit a kísérlettől reméltek: megváltozott a felfogása, elkezdett másképp gondolkodni. Ezt azonban nem értékeli feltétlenül pozitívan. Mint mondja, erőltetnie kell magát, hogy gondolkodjon, és hogy ne csak a túlélés, a napi rutin körül forogjanak a gondolatai. Itt már négy-öt nap is eltelik, míg rászánja magát, hogy egyáltalán bekapcsolja a kamerát, és mondjon valamit. Kiemeli, mennyire drasztikusan hat egy mai emberre az információhiány: ebben a X. századi világban nincs újság, nincsenek könyvek, tévé, telefon, internet, közösségi média. Jobb híján a környezet változásait figyeli, de rájön, hogy a régmúlt emberével szemben a modern kor gyermekének ezek már nem hordoznak különösebb információt. Ugyanakkor azt mondja, ha rossz kedve van, elég arra gondolnia, hogy van egy saját háza, étellel, fénnyel és meleggel, és ez már elég ahhoz, hogy amikor este magára húzza a takaróját, ő legyen a legboldogabb ember a világon.

10_3.jpg

Szintén fontos felismerése Pavelnek, hogy középkori emberként talán sosem hagyta volna el a ház 10 kilométeres körzetét: ott születik, és ott is hal meg. Egy 20 kilométeres kör ebből az életmódból szemlélve egyszerűen már túl nagy, hiszen napjai java részét a kerítésen belül tölti. A saját bőrén tapasztalta, mennyire kicsi volt a X. századi ember világa, és milyen felfoghatatlanul óriásinak tűnhetett a világ többi része egy egyszerű falusi számára. Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy minél nagyobb volt egy közösség, annál színesebb életet élt, hiszen megosztották a feladatokat, míg Pavel a remete életmódot választva mindenben magára maradt, ezért sem volt túl sok lehetősége bármi másra a napi munkák elvégzése mellett. Ezért is lenne rendkívül izgalmas egy hasonló kísérlet egy kisebb közösséggel, ahol mindenkinek meglenne a maga dolga, és így szerteágazóbb tevékenységet folytathatnának, a kort is több aspektusból szemlélve. Vajon mennyire térnének el az ő tapasztalataik Paveléitől?

Néhány dolgot még szívesen megnéztem volna, például a tisztálkodás, a ruhák tisztítása és tárolása rejtély maradt, ahogy a mindennapi étkezést sem mutatták be túl részletesen. Az Alone in the Past azonban így is bőven hiánypótló, egyedi, gondolatébresztő alkotás. Ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel az ember a középkor mélyén, és a lélek az ember mélyén.

A cikk születése óta az angol feliratos verziót sajnos már törölték a YouTube-ról, de a film orosz nyelven, feliratozás nélkül továbbra is megtekinthető:

További középkori érdekességek a Vissza a középkorba! rovatban.

Szólj hozzá

film orosz régészet the in középkor időutazás dokumentumfilm század 10. kísérleti rusz X. Alone Past