2018. máj 08.

Benyák Zoltán: A nagy illúzió (könyvajánló)

írta: Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Benyák Zoltán: A nagy illúzió (könyvajánló)

Meglehetősen ritka az olyan utazás, ami azzal a momentummal kezdődne, hogy az ember ráébred: meghalt. Márpedig az egykoron Jonathan Cross álnéven debütáló író, Benyák Zoltán hetedik önálló regénye, A nagy illúzió ezzel a felütéssel indít – és higgyék el nekem, ha azt mondom, ez még semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben vár az olvasóra, na meg Tom Pastorra, a történet főszereplőjére.

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. De az életének ezzel még koránt sincs vége. A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere. A túlvilág révésze egy vagány, fiatal lány, járműve egy dögös Chevrolette Chevelle, melynek rádiójából a legjobb rock and roll dalok dübörögnek.

12645037_974660089237624_2002456557908977505_n.jpg

Benyák Zoltán könyveinek fő erőssége az a feneketlen, fantáziadús kreativitás, amelyet még az író teljes életművének birtokában sem tudunk kiismerni, és ami így sosem válik kiszámíthatóvá, pláne nem lapossá. Benyák ebben a regényében (is) egy elképesztően tarka, millió darabból összerakott, teljességében háromdimenziós világot idéz meg, amikor minden kulturális sablont félredobva, félelmet nem ismerve teremti meg a maga túlvilágát. Egy olyan túlvilágot, ami merőben más, mint azt előtte bármikor is képzelhettük. Itt nincs menny és pokol, nincs fekete és fehér, még csak purgatórium sem, mint Benyák debütáló regénye, a még Jonathan Cross néven publikált Veszett lelkek városa esetében. Ez a túlvilág egy olyan olvasztótégely, amely nem válogat jó és rossz között, ugyanakkor szinte pillanatról pillanatra változik, és egyetlen fő szabályra épül: „Ha elfelednek, meghalsz.” Tehát ha a valódi életben már egyetlen ember sem akad, aki emlékezne rád, a tetteidre, a nevedre, akkor itt, a túlvilágon is véged: eljön érted a Keselyűember, és halálos ölelése után már szó szerint nem marad számodra semmi. Ez talán a regény legijesztőbb momentuma. A legzseniálisabb húzása pedig a számos megidézett halott legenda, akik ebben a világban még nagyon is élnek: Curt Cobain az út mellett stoppol, Jimi Hendrix egy temetőben ad koncertet, miközben Vonnegut és Hemingway egy sírkövön ülve elmélkednek a halálról…

A nagy illúzió, ahogy azt a könyv hátlapszövege is ígéri, a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

(Athenaeum Kiadó, 2016)

Megjelent a Csallóköz regionális hetilap 2018. évi 13-14. számában.

Szólj hozzá

ajánló könyv regény illúzió nagy könyvajánló próza A Zoltán Athenaeum Benyák