2023. sze 23.

Irodalmi és filmes kikacsintások az Elveszett csillagokban

írta: Bíró Szabolcs – székirodalom
Irodalmi és filmes kikacsintások az Elveszett csillagokban

Korábban, a 12 érdekesség az Elveszett csillagokról című cikkemben már írtam róla, hogy a regényben számos művet és alkotót idéztem meg, mivel szerettem volna valódivá, elevenné tenni a főszereplők irodalomszeretetét. Persze nem csak irodalmi, hanem filmes és zenei utalások is szerepelnek a szövegben, melyek közül most összegyűjtöttem nektek néhányat.

01_3.jpg

Gárdonyi Géza és az Egri csillagok hatása végigvonul a szövegen, ez a legmeghatározóbb utalás a könyvben, így nem is lenne értelme minden egyes ide vonatkozó részletet kiollózni, de azért egy különösen fontosat kiválasztottam:

"– Tudod – szólalt meg végül az addiginál valamivel halkabban a lány –, létezik egy egri városi legenda, mely szerint igenis van egy ilyen alternatív Gárdonyi-kézirat. Persze még soha senki nem látta, és hivatalosan nem is része az írói hagyatéknak…
Peti egész testén borzongás futott végig, és biztos volt benne, hogy ezt most nem a lány közelsége, de nem is az egész délelőttös edzés okozta.
– Él a városban egy idős antikvárius, vagy régiségkereskedő, vagy valami ilyesmi, most nem tudom pontosan – folytatta Tünde ugyanolyan halkan. – Pár éve mesélt róla a nagybátyám, hogy egy időben sokat zaklatták a bácsit, mert azt hitték, tudja, hol lehet a kézirat. Rendesen rászálltak szegényre…
Ahogy a két fiatalnak összeakadt a tekintete, mind a ketten tudták, mire gondol a másik. Végül Peti tette fel a kérdést:
– Hol lakhat az öreg?
– Nem tudom – válaszolta a lány –, de kiderítem."

Kortárs magyar írónők említése:

"– Nem vagyok sznob! – vörösödött el Peti.
– Olvastad a Harry Pottert? – szegezte neki a kérdést a lány.
– Hát… még nem – vallotta be a másik.
– Gondolom, Leiner Lauráról sincs sok fogalmad – provokálta tovább –, hiszen olyan érett vagy, hogy a te korosztályodnak ő már semmi újat nem tud mondani. Engem persze csak az efféle értéktelen irodalom tud lekötni. Habár Kalapos Évát talán egy hangyányit jobban szeretem… De tudod mit? Még Fábián Jankát is olvasok!"

Harry Potter, másodszor: 

"– Meddig maradsz Egerben? – hunyorított felé elgondolkodva a lány, majd amikor Peti elárulta neki, hogy augusztus huszadikáig, így szólt:
– Van egy ajánlatom. Ha addig elolvasod legalább az első Harry Pottert, visszavonom, hogy sznob vagy. Na, áll az alku?"

Benyák Zoltánt, kedves íróbarátomat sem hagyhattam ki a regényből: 

"– Talán – mondta könnyedén, kicsit színpdiasan – a legújabb Benyák Zoltánt is kölcsönadom…
– Nem is tudtam, hogy van új Benyák-regény! – kapta fel a fejét Peti, aki hirtelen mintha minden korábbi gondjáról megfeledkezett volna.
– Aha, az Ünnepi Könyvhéten vettem – vigyorgott Árpi bá elégedetten. – Én már olvastam, és szerintem zseniális.
– Az Ünnepi Könyvhéten? – visszhangozta izgatottan a fiú. – Hiszen az most volt pár hete. Csak azt ne mondja a tanár úr, hogy…
– De bizony – találta ki a gondolatát a férfi. – Dedikált!
– Na és milyen? Mint a Csavargók dala, vagy mint Az idő bolondjai?
– Ugyan már, Petikém! – csóválta a fejét tettetett csalódottsággal a tanár. – Mintha nem tudnád, hogy nincs két egyforma Benyák-könyv…"

Még egy, azóta sajnos elhunyt ismerős a szakmából:

"– Nagyon rendben vannak a szövegeid, fiatal korod ellenére pontosan ismered a nyelvtani szabályokat – mondta a férfi, miközben szórakozottan átlapozta az Egri csillagok egyik új kiadását, majd visszatette a polcra, és levett helyette egy Urbánszkit. – A mondataidból csak úgy süt, hogy számodra igazi szenvedély az írás. Létszükséglet.
– Úgy is mondhatjuk – egyezett bele a fiú."

J. R. R. Tolkien világa többször is előkerül a szövegben:

"Amikor a sofőr lefékezett, majd kinyitotta az ajtókat, Peti úgy érezte, a szíve menten kiugrik a helyéből. Rájött, hogy ennél messzebb még sosem járt hazulról – innentől kezdve minden lépése egy új kaland."

"Az elkövetkező hetven percben, amíg a vonat beért a budapesti Keleti pályaudvarra, Kata teljesen elmerült női magazinja olvasásában, Peti azonban hiába hozott magával könyvet, egyszerűen nem bírt odafigyelni a szövegre. A szíve továbbra is hevesebben vert a normálisnál, miközben egész úton az elsuhanó tájat figyelte. Tágra meredt szemmel itta magába a sosem látott vidék képeit, és eljátszott a gondolattal, hogy ő most tulajdonképpen Zsákos Bilbó, úton a jól megszokott Megyéből egy varázslatos úti cél felé, mondjuk Völgyzugolyba – ez esetben pedig a szőke, kék szemű Kata egy igazi tünde, akinél jobb útitársat kívánni sem lehetne."

"– Először a filmet láttam, de utána muszáj volt a könyveket is elolvasnom – mesélte lehunyt szemmel, arcát a napfénybe tartva. – Aztán amit csak tudtam, elolvastam Tolkientől. De a lényeg, hogy A Gyűrűk Ura után teljesen belebolondultam Középföldébe, és mivel eleve Tündének hívnak, szerettem eljátszani a gondolattal, hogy én is egy erdei tünde vagyok. Még egy olyan nyakláncom is volt, amilyet Arwen ajándékoz Aragornnak. Az osztálytársaim viszont nagyon rám szálltak, hihetetlenül undokká váltak. Nem tudom, miért éppen én lettem a célpontjuk, de akkoriban nagyon kipécéztek maguknak. Először voltam olyan hülye, hogy dühömben a folyóba dobtam a nyakláncomat, és ezt azóta is bánom. Aztán viszont tudod, mit csináltam?
– Mit? – nézett rá csillogó szemmel Peti.
– Úgy gondoltam, magasról ejtek az osztálytársaimra – jelentette ki a lány. – Rájöttem, hogy valakit úgyis mindig kiszúrnak majd maguknak, és mindegy is, hogy miért. Így még rá is játszottam a dologra: a ruhatáramat szép fokozatosan lecseréltem csupa zöldre. Akkor kezdtem el ilyen hosszúra növeszteni a hajamat is, pedig addig mindig az aktuális divat szerint vágattam. Teljesen tünde-Tündévé lényegültem. És attól kezdve nem hallottam meg, amiket mondtak. Ők pedig, láss csodát, pár hét alatt megunták az egészet.
– Te viszont nem untad meg a zöldet – állapította meg a fiú. – Sem a hosszú hajat."

Muhary Zalán és műve, az Egy tucat esztendő nem kis mértékben járult hozzá az Eger iránti rajongásomhoz, ezáltal pedig az Elveszett csillagok létrejöttéhez. Így aztán az alábbi részletek sem maradhattak ki a könyvből:

"– Szóval voltál már bent? – kérdezte.
– Persze – bólogatott Kata –, egyszer még az infektológiai osztály vezetője vitt körbe pár kollégát ebben a lezárt részben. Írt egy könyvet a barokk Egerről, amit mind elolvastunk, aztán érdekességként megmutatta nekünk a regénynek azokat a helyszíneit, amik ma már nem látogathatók. Van bent egy refektórium is, az még régebbi, és még romos állapotában is gyönyörű – emlékezett vissza elábrándozva."

Majd nem sokkal később:

"Katának csupán egy telefonhívásába került, és nagyjából fél óra múlva már bent is voltak a Markhot Ferenc Kórház romos, lezárt szárnyában. Zoltán, az infektológus rohanvást engedte be őket, és sajnálatát fejezte ki, amiért most nincs ideje részletes idegenvezetést tartani, cserébe azonban a fiú kezébe nyomott egy dedikált könyvet, amihez értő olvasást kívánt.
Egy tucat esztendő – betűzte ki a címet Peti, és örült a váratlan ajándéknak, hiszen aktuális olvasmányából már csak pár tucat oldal volt hátra."

Két filmes kikacsintást is kiollóztam nektek. Az előbbi egészen direkt utalás:

"Azzal előszedett az oldalzsebéből két belépő-karszalagot: az egyiket Tünde csuklójára, a másikat a sajátjára ragasztotta fel. A lány elismerő pillantására vigyorogva emelte fel a mutatóujját:
– Buga Józsi nem szép ember – idézett ezúttal az Egri csillagok helyett az Indul a bakterházból –, de gavallér!"

A másik filmes utalás a történet vége felé olvasható, így előre szólok, ez talán némileg poéngyilkos lehet azok számára, akik még nem olvasták a regényt. A Vissza a jövőbe-trilógia második részéből idéztem meg valamelyest azt a jelenetet, amikor az öreg Biff Tannentől Marty McFly elkéri a széfben őrzött sport almanachot:

"Az igazgató kurtán megrázta a fejét, pislogott párat, mintha víz alól bukkant volna fel, majd az egyik szekrényhez lépett, amiben egy digitális zárszerkezettel ellátott széf rejtőzött.
– Hihetetlen – mondta, miközben beütötte a széf kódját. – Valóban az elődöm kapta, és állítása szerint soha nem is nyitotta ki. Azt mondta, egyszer majd talán eljön hozzám valaki, és az utolsó pecsétet fogja kérni. Ha így lesz, adjam oda neki, ha pedig az én igazgatóságom alatt ez mégse történne meg, úgy adjam tovább az instrukciókat annak, aki majd utánam következik. Őszintén szólva mindig is reméltem, hogy én leszek az, akihez eljönnek – pillantott rájuk a válla felett –, de álmomban se gondoltam volna, hogy két gyerek fog meglátogatni."

Végezetül pedig egy számomra fontos zenei utalás:

2. fejezet
Utazás az ismeretlenbe

Ne feledjétek: a regény 20%-os kedvezménnyel rendelhető a Líra webáruházából, és természetesen e-könyvként is kapható.

 

Szólj hozzá

könyv magyar krimi regény irodalom nyaralás ifjúsági kaland próza nyomozás kalandregény székirodalom Eger Bíró Szabolcs