2018. dec 28.

Harrison Fawcett: Ópiumkeringő (könyvajánló)

írta: Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Harrison Fawcett: Ópiumkeringő (könyvajánló)

Harrison Fawcett, azaz Fonyódi Tibor a kilencvenes évek végén robbant be sci-fi-íróként, miután a debreceni Cherubion Kiadó antológiájában megjelent a Hogyan legyünk Sherlock Holmes? című novellája, és a következő antológiába már ő írhatta a címadó regényt, az Ópiumkeringőt. Akkoriban a Cherubionnál szokás volt olyan válogatáskötetek kiadása, melyekben az egyes szerzők novellái egy regény mellett szerepelnek. Így történt hát, hogy Harrison Fawcett első regénye nem egyenlő a szerző első önálló kötetével (az majd A Katedrális harcosai lesz), de ez minket ne zavarjon, csupán afféle ponyvairodalmi érdekességnek hoztam fel – meg amúgy is, az Ópiumkeringő azóta a harmadik kiadását is megérte, és a Tuan Könyvkiadó jóvoltából immár önálló, keménytáblás kötetként is beszerezhetjük.

opiumkeringo.jpg

A magyar SF-ponyva (ami alatt sci-fit ugyanúgy érthetünk, mint space fantasyt) koronázatlan királyaként is hivatkozott Fawcett máig legközkedveltebb karaktere a Hogyan legyünk… és az Ópiumkeringő főszereplője, a galaxis császárának testőrezredese, Brett Shaw, aki a narráció szerint maga meséli el nekünk különféle vad kalandjait (illetve, ahogy a későbbi Aranypiramisból megtudhatjuk, tollba mondja azokat Harrison Fawcettnek), de aki még folyamatos kitárulkozása ellenére is rendkívül titokzatos figura marad számunkra. Annyit megtudhatunk róla már az Ópiumkeringő lapjain, hogy ez a 27. század derekán született férfi egy rendkívül kemény katona, aki már-már szórakozásnak tekinti az ölést (mondjuk korántsem annyira, mint állandó társa, Paul Wittgen százados, aki egy-egy vesztes pókerparti után komplett belvárosokat dönt romba), különleges bejárása van a IV. von Anstetten néven uralkodó misztikus entitás udvarába, és hogy szenvedélyesen gyűjti a régi földi szófordulatokat. És macsó. Nagyon macsó.

Az Ópiumkeringő ugyanis nem egy Philip K. Dick-féle filozófiai eszmefuttatás vagy egy Asimov-féle hard science fiction, hanem egy gátlástalanul szórakoztató, folyamatosan magas fordulatszámon pörgő, mocskosul élvezetes kalandregény. Tulajdonképpen olyan, mint egy kőkemény, vad western a jövőben, egy távoli bolygón – pisztolyhősökkel, csempészekkel, űrkalózokkal, saját bolygók és űrflották felett rendelkező törvényen kívüliekkel, a 27. századba átmentett orosz alvilággal, na meg persze gyönyörű nőkkel. Fawcett egészen egyedülálló atmoszférájú világot teremtett, ami mellé egy rendkívül csavaros történetet kapunk: a bosszúval megspékelt aranylopás – mert ez adja a cselekmény alapját, amiről azonban nem szívesen árulok el részleteket, hiszen éppen a fordulataiban rejlik az ereje – már az 50-60. oldalon is egy sokszereplős, bonyolult játszmává válik, és akkor hol vagyunk még a végétől! Ez tehát egy abszolút jó értelemben véve macsó és rendkívül véres sztori, melynek az erőszak és a szex ugyanúgy szerves részét képezi, mint az Art of Laser elnevezésű exkluzív fegyvercsoda, vagy a futurisztikus technológia mellett jól megférő mágia, tehát vigyázzunk, 16 éven aluliak kezébe nem feltétlenül való!

Külön élvezetesek az Ópiumkeringőben felbukkanó, már-már parodisztikus elemek, amelyekből azonban az író mindig csak annyit csepegtet, hogy ne érezzük ezeket túl soknak. Például megjelenik a világ legjobb mesterlövészének lánya, aki csípőből keresztüllövi egy adott könyvoldal adott bekezdésének összes „o” betűjét; vagy ott van a teljesen őrült Gabriel Herites és az ő GAMMA kommandója, akiket azért hívnak így, mert ahol akcióba lendülnek, ott elég hamar magas lesz a gamma-sugárzás mértéke…

Az Ópiumkeringő valódi csemege, afféle bűnös élvezetet nyújtó, elsőrangú kikapcsolódás, ami két évtizeddel az első megjelenése után sem vesztett az erejéből és a csípős frissességéből. Azóta pedig már nem is önálló kötet, mert Fonyódi/Fawcett azóta több Brett Shaw-történetet is írt, arról nem is beszélve, hogy később ez lett az egyik első darabja a Szélesi Sándorral (avagy Anthony Sheenarddal) közösen megalapított Mysterious Universe világának. Mostanság azért is aktuális ez a regény, mert tizenhárom év kihagyás után, 2016-ban folytatódtak a legendás ezredes kalandjai a Hosszú út a trónig, bébi című regényben, a napokban pedig megjelent a sorozat legfrissebb darabja, a Minden bolygón jártam már. Ha tehát elolvastuk az Ópiumkeringőt, irány a legközelebbi könyvesbolt!

(Tuan Könyvkiadó, 2015)

Megjelent a Csallóköz hetilap 2018. évi 51-52. számában.

Szólj hozzá

opera ajánló olvasás könyv magyar sci-fi space regény irodalom fantasy próza recenzió science fiction sf Tibor Harrison Fonyódi Mysterious Universe Fawcett Brett Shaw Ópiumkeringő