Véget ért az év első fele, ezzel együtt pedig az idei Székirodalmi könyvturné is. Ez persze nem azt jelenti, hogy idén már nem megyek sehová: ősszel természetesen ismét találkozhatunk néhány rendezvényen, de ezek az események Őszi gördülés címen futnak majd. A tavalyi év tapasztalataiból okulva az éves országjárásaim mostantól mindig így oszlanak majd meg: tavasztól nyár elejéig tart a Székirodalmi könyvturné, ami egy nagyobb, több állomásból álló, földrajzilag is nagyobb távlatokat bejáró eseménysorozat lesz (nevezhetnénk akár főszezonnak is), majd a nyári pihenést követően, szeptembertől november végéig, december elejéig tart az Őszi gördülés – jellemzően kevesebb helyszínnel, és a lakhelyemhez némileg közelebb eső településeket érintve. Kivételek persze akadhatnak, és nyáron is előfordulhat, hogy ellátogatok egy-egy rendezvényre, de ezek csak kirívó esetek lesznek.

A 2018-as tavaszi–nyári könyvturné egyébként sikeresen zárult. A székirodalom crew-val összesen két ország (Magyarország és Szlovákia) tizenegy településén jártunk – azaz 4474,4 kilométert tettünk meg –, és három hónap alatt tizenkét rendezvényt abszolváltunk. Ezekre összesen 320 érdeklődő olvasó volt kíváncsi, akiknek 217 könyvet dedikáltam. A turnét idén is végigkísérte a kis szürke GoPro-kamera, így minden egyes eseményről készült vlog-epizód is: ezeket IDE KATTINTVA tudjátok megnézni.

Aki szemfüles volt, észrevehette, hogy a turné minden egyes plakátján feltűnt egy csöbörsisakos lovag, két lábra ágaskodó lovon, kezében zászlós kopjával. Ez nem véletlen: a lovast Bodnár Balázs rajzolta, és az Anjouk V. része, az Ötvenezer lándzsa borítójához készült. A plakátokon, meghívókon való elhelyezése azt szimbolizálta, hogy közeledünk a sorozat új részének megjelenéséhez. 2018. május 31-én meg is jelent az Ötvenezer lándzsa, ami szerintem mérföldkő lett a regényfolyam történetében. Elérkeztünk Zách Felicián merényletéhez, a havasalföldi hadjárathoz, és persze Bátor Szilárd főszereplővé éréséhez. Erről csak annyit mondok, hogy talán még soha egyetlen főszereplőmmel sem szerettem annyira dolgozni, mint vele. És ami az Ötvenezer lándzsa lapjain történt, az bizony csak a kezdet: Bátor Szilárdra rengeteg megpróbáltatás vár, többek között fel kell dolgoznia a családja múltját, megtalálnia az ikreket, akikkel egykor rabszolgasorsa jutottak, kezébe venni az örökségét, megküzdenie a múlt démonaival, és biztos lábbal lépni a jövőbe vezető ösvényre. Izgalmas feladat lesz, annyi szent!

A regény egyébként egyszerre jelent meg Benyák Zoltán barátom Az utolsó emberig című új könyvével, ennek okán közösen dedikáltunk a 89. Ünnepi Könyvhéten. Reménykedtünk benne, hogy az esemény jól sikerül, de ekkora sikerre talán egyikünk sem számított: olyan hosszú sor várt ránk, mint még soha, és két órán keresztül osztogattuk az aláírásainkat. Csodálatos nap volt.

Az Ötvenezer lándzsához az Athenaeum Kiadó egy elképesztően jó plakátkampányt is kitalált. Felkérték a nagyszerű Kovács Lajos színművészt (többek között az Argo Balogh Tibijét és a Kontroll Béláját), hogy legyen a kampány arca, ő pedig igent mondott a felkérésre. Az eredmény egy kreatív, humoros citylight-kampány Budapest megállóiban, ahol Kovács Lajos, mint villamosvezető, még nem akar elindulni az utasokkal, mert nem bírja letenni a regényemet. A fotózásról werkfilm is készült, ezt a Historikon alábbi epizódjában megtekinthetitek:

A regényről eddig csupa szépet és jót írt a BBC History magazin, a Smoking Barrels, a Gabó olvas blog és számos olvasó a könyv molyos adatlapján. Szerencsére úgy néz ki, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez lett a sorozat eddigi (egyik) legerősebb része.

Jelenleg az Anjouk VI. részére, a Királyok éneke című könyvre készülök, amit a nyár folyamán lassan el is kezdek írni, habár teljes gőzerővel csak szeptembertől dolgozom rajta. Júliusban és augusztusban leginkább a fáradt gőzt eresztem ki: pihenek, közös programokat szervezek a családommal, játszom a fiammal, olvasok, filmeket nézek, illetve újabban a Csallóköz című regionális hetilapba írok könyvajánlókat, amik egyhetes csúszással ide, a blogra is felkerülnek.

2018. július 29-ével pedig véget ér életem egy szakasza, megszűnök huszonévesnek lenni: betöltöm a 30. életévemet, habár nem tudom, ez mennyit változtat majd rajtam. Húszéves korom óta negyvenötnek érzem magam, tehát olyan sokat talán mégsem. Az elmúlt 30 évet azonban nektek, hűséges olvasóimnak is szeretném megköszönni: jó kis kaland volt az első három évtized, rengeteg tanulással és tanulsággal, és olyan sok nagyszerű pillanattal, amelyek bőven túlragyogják a rosszakat. Író lettem, férj, apa, egy boldog ember. Azt hiszem, szerencsés vagyok, amiért elmondhatom, hogy harmincéves koromra révbe értem. Azt csinálom, amiről mindig is álmodtam, és ti velem vagytok ezen az úton. Legyen még legalább harminc további kiváló évünk, és én kihozom magamból a maximumot. Addig is: legyen szép nyaratok, érezzétek jól magatokat!

Aki szeretne feliratkozni a Székirodalmi hírkerékre,
csak küldjön egy e-mailt a br.szabolcs@gmail.com címre,
a tárgy mezőbe pedig írja be azt, hogy "Hírkerék feliratkozás".