2018. dec 18.

Az ANJOUK élő szereplői II. - Interjú Ádámffy Zsigmond páncélkováccsal

írta: Bíró Szabolcs – székirodalom
Az ANJOUK élő szereplői II. - Interjú Ádámffy Zsigmond páncélkováccsal

Az Athenaeum Kiadó által gondozott történelmi regénysorozatom, az Anjouk egyes köteteiben számos szereplő jelenik meg a lapokon. Ezek egy része történelmi ihletésű figura, mások teljes mértékben fiktív alakok, de gyakoriak az olyan szereplők is, akiket jelenkori hagyományőrzőkről, személyes ismerőseimről, barátaimról mintáztam. A Székirodalmi akadályzabáló blog nemrég indított interjúsorozatában közülük szólalnak meg néhányan, hogy bemutatkozzanak: kik is ők a való életben, hogyan ismerkedtek meg a középkori hagyományőrzéssel, és több esetben miféle régi mesterségeket elevenítenek fel kézművesként. Józsa Tibor pajzskészítő után az úgyszintén az Ötvenezer lándzsa című regényemben felbukkanó kardmajszter ihletőjével, Ádámffy Zsigmond páncélkováccsal és ötvössel beszélgettem.

10610723_10152901063904044_4354007618982408176_n.jpg

Kérlek, mutatkozz be röviden: ki vagy, mit érdemes rólad tudni, és mikor, milyen körülmények között találkoztál először a középkori hagyományőrzéssel?

Ádámffy Zsigmond vagyok, ötvös, páncélkészítő kézműves, mellékesen rendezvényszervezéssel foglalkozom. A hagyományőrzéssel először a Salamon haditorna klub előadásában találkoztam egy helyi rendezvényen. A középkor világa, a várak már gyerekkorom óta érdekeltek. Óvodásként is mindig lovagokat, kastélyokat rajzoltam. Leginkább Somogyi Győző rajzai inspiráltak. Az általa illusztrált könyveket nap mint nap forgattam. Az „élő történelem” már csak olaj volt a tűzre.

Ha jól tudom, ma már nem vagy tagja hagyományőrző közösségnek, a csapatmunkát a magyar buhurt válogatott tagjaként éled ki, de ez nyilván nem mindig volt így. Mesélj kicsit a megjelenített karaktere(i)dről abból az időből, amikor még aktívan űzted a katonai hagyományőrzést. Mely korszak mely társadalmi rétegével foglalkoztál leginkább?

Mindig is a lovagság, a harcos lét érdekelt, a páncélok, kardok világa mozgatott meg legjobban. Tipikusan az az ember voltam, akinek előbb volt fegyvere, mint megfelelő nadrágja és cipője. Először egy élő szerepjátékos társaság tagja voltam, de mindig zavart, hogy nem elég igaziak az engem körülvevő dolgok. Ebben az időben Gombos Zsolt barátom hívta fel a figyelmem a Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítványra. Itt egy olyan társaság jött össze, ami hosszú éveken keresztül inspirált. Elsősorban a 15. századdal foglalkoztunk. Egymást tanítva, együtt kutatva jutottunk egyre előrébb. A felszerelésünk nagy részét magunk készítettük. Vívóversenyeken is jól szerepeltünk. A Mathias Rex egyesülettel való egészséges versengés motivált minket leginkább. Velük és néhány orosz cserediákkal való együttműködéssel szerveződtek az első buhurt harcok. Ez innen maradt meg nekem. A Mare Temporis többsége végül a 17. század irányába fordult, ami engem nem érdekelt, így az útjaink elváltak egymástól. Mai legjobb felszerelésem a 14. század második feléből való, jó módú polgári, fegyverforgatói összeállítás. Nagyon megragadott az utóbbi időben ez a magyar történelemben is dicsőséges korszak. Már megtalálható benne a középkor minden romantikája, de a későbbi korszakokra jellemző túlzó és felesleges sallangok nélkül.

13227007_918123361630228_374967269053754454_n.jpg

Mikor kezdett érdekelni a középkori kézművesség? Arra vagyok kíváncsi, hogyan lesz egy 21. századi, huszonéves budapesti emberből középkori páncélkészítő.

A Mare Temporisos évek alatt, leginkább a diáklét szűkös anyagi lehetőségeinek köszönhetően, a lehető legtöbb dolgot magunknak készítettük el. Mindenki specializálódott valamire. Én mindenféle fémes munkára. Igyekeztem minél többet megtudni a fémmegmunkálás világáról. Először Kocsy Mártonhoz jártam ki kovácssegédnek. Majd beiratkoztam a Práter utcai kézműipari szakképző iskolába, ötvös szakra. Esztergályos iskolát is jártam. Félelmetes, de egy 21. századi páncélkészítő az internetről és a gyakorlatból szerzi a legtöbb információt. Külföldről rendeltem páncélkészítésről könyveket, fórumokat olvastam, és folyamatosan dolgoztam valamin.

A YouTube betörésével felgyorsultak a dolgok. Tapasztalt páncélkészítők a világ minden tájáról töltik fel napi szinten az újabb és újabb videókat. Rengeteget lehet tanulni egymástól. Ha ma vágnék bele, sokkal könnyebb dolgom lenne.

Nem csak páncélokat kovácsolsz, hanem ötvösmunkákkal is foglalkozol: különféle övveretek, medálok, gyűrűk, korabeli ékszerek is szép számmal megtalálhatók a kínálatodban. Hogyan építetted ki magad körül ezt a világot? Ehhez nyilván óriási kutatómunka is kell, hogy reprodukálhasd az egyes tárgyakat, de gondolom, kereslet nélkül nem lenne ekkora a kínálatod sem.

Az ötvös szakma azért nem ereszt. Meg persze jól esik két sisak kikovácsolásával járó fizikai megterhelést valami apróbb kreatív munkával kipihenni. Egy ilyen kézműves vállalkozás kivirágoztatása valójában öngerjesztő folyamat. Az első sikeres darabok elkészítése óta folyamatosak a megkeresések. Nehéz mindenkinek megfelelni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell mindent magamnak kikutatni, mert igyekszem olyan megrendelői körrel dolgozni, akik kész instrukciókkal jönnek. Nyilván szakmailag én bírálom el, mit hogyan lehet, tudok elkészíteni. Képtelenség lenne ennyi kort és leletet észben tartani, a történelmi hátterét, készítési módját kikutatni. Igyekszem a szabásmintáimat, öntőformáimat megőrizni, így ha újra elő kell őket vennem, nem kell a nulláról elindulnom. Ez persze egy folyamatos kínálatbővülést eredményez. Amelyik tárgyat megkedvelem, vagy keresletet vélek rá felfedezni, azt igyekszem folyamatosan készíteni.

37085198_1929573390396267_7961165042156568576_n.jpg

Meg lehet élni ebből ma Magyarországon? Van egy online áruházad is, de emellett folyamatosan járod a különféle történelmi jellegű vásárokat, nagyon komoly standdal utazol. Mennyire szükséges a túléléshez, hogy külföldön is el tudd adni a portékádat? Tovább megyek: hol mutatkozik nagyobb igény a munkádra, külföldön vagy Magyarországon?

Meg lehet élni. Van online áruházam is. A külföldre utazásra több okból is szükség van. A külföldi vevők meggyőzéséhez sok esetben személyes jelenlét szükséges a bizalom elnyeréséhez. Nyilván gazdagabb országokban könnyebb értékesíteni nagyobb értékű termékeket. A külföldi kézműves vásárokon ott vannak a cseh, lengyel, francia, ukrán kollégák is. Látjuk egymástól, merre tart a mi kis kézműves iparunk, inspirálódunk egymás termékeiből, beszélünk, tanulunk egymástól.

Szóval ez amolyan céhes környezet is egyben. Már nem tudok különbséget tenni a külföldi és belföldi piac között. Bármi, amit jó minőségeben, jó ár-érték arányban elő tudok állítani, az itthon is, külföldön is elkel.

Mesélj kicsit a legutóbbi nagy munkádról, illetve arról, hogy melyikre vagy a legbüszkébb!

A legnagyobb munkám eddig a diósgyőri vár lovagtermének páncélosai voltak. Mivel egy olyan tevékenységről beszélünk, ahol folyamatos az önfejlesztés, ma már úgy érzem, sokkal-sokkal jobban is meg tudnám csinálni. Így 100%-ig nem tudok elégedett lenni vele. Persze azért büszke vagyok rá. De nem feltétlenül egy munka grandiózussága okozza a legtöbb örömöt. A legutóbbi munkám az egri Dobó István vármúzeum múzeumpedagógiai osztályának készített 16-17. századi tábori orvos sebészkészlet volt. Nagyon élveztem minden darabjának a készítését.

11407187_919908081385147_4947598583981213237_n.jpg

Arról még nem beszéltünk, hogy kézművesként egyedül dolgozol-e, vagy vannak-e munkatársaid. Hogyan néznek ki a mindennapjaid a műhelyben, és hogyan a standod mögött egy-egy rendezvényen?

Vannak kollégáim. Képtelenség ennyi tárgyat egyedül elkészíteni, de én fogom össze a folyamatot. Abban hiszek, hogy annak idején a legsikeresebb kézművesek sem mindent maguk csináltak, de minden területhez értettek. Van, aki csak csiszol, bőrös munkát csinál vagy mintázik. Az öntés terén is gyakran dolgozom össze külső cégekkel. A fegyverek, páncélok hőkezelése szintén egy különálló terület. Ez a legnehezebb dolog az egészben. Egy sima hétköznapom fele simán eltelik csak munkaszervezéssel. Igyekszem persze a műhelyben is sok időt tölteni, mert vannak olyan fogások, amiket mindenképp nekem kell megcsinálni, mert ugye a páncélkovács kollégákat nem képezik iskolában. Ha vásározni megyünk, persze ott van a pakolás, vezetés, standépítés. Mi legtöbbször több száz kilométert utazunk. Egy-egy kemény műhelyhét után nehéz őszintén mosolyogni a vevőkre. Többek közt én ezért sem vállalok helyszíni bemutatót szinte soha. Persze egy ilyen vásárhétvége fel is tudja tölteni az embert. Rengetegen dicsérik a portékát. Sok a visszatérő vevőm, sok közülük már igazi barát, munkán kívül is beszélünk, találkozunk.

Ahhoz, amivel te foglalkozol, a kézügyességen kívül komoly fizikai erőre, egészséges izomzatra is szükség van. Szoktál azon gondolkodni, hogy meddig tudod majd ezt aktívan csinálni? Hogyan vonul nyugdíjba egy modern páncélkovács?

Az idő előrehaladtával szeretnék több időt tölteni saját magam fizikai karbantartásával. A sport, a vívás mindig is fontos része volt az életemnek. A műhely fejlődésével persze háttérbe szorult. Még mielőtt kiöregednék belőle, szeretnék még nagyot alkotni egyszer a páston is. Szerintem a kulcs a premizálódás lesz.

Olyan munkák irányába szeretnék elmenni, amik nagyobb értékűek, persze magasabb művészi szintet, szaktudást is igényelnek. Szerintem így még sokáig képes leszek űzni ezt a műfajt.

sisakok.jpg

Mi az, amit ebben a különleges szakmában még nem értél el, esetleg nem tanultál meg? Vannak még nagy célkitűzéseid?

Rengeteget kell még tanulnom. Több száz év szaktudását kéne egy emberöltő alatt elsajátítanom. Rengeteg dolgot nem értem el. A nagy célkitűzésem egy olyan hagyományőrző expo, kézműves vásár összehozása, mint amilyenek Nyugat-Európában is vannak. Történelmi vásárok címen már neki is láttunk egy kis háttércsapat segítségével. Idén tartottuk a III. Történelmi Kézműves Vásár és Hagyományőrző Találkozót, de még hosszú út áll előttünk.

Köszönöm az interjút!

(A képek forrása: Ádámffy Zsigmond, illetve a pancelkovacs.hu Facebook-oldala.)

További képekért kattints ide:

Szólj hozzá

interjú magyar kézműves beszélgetés középkor középkori lovag kovács páncél ötvös lovagi Zsigmond Ádámffy páncélkovács