Az Elveszett csillagok című regényem eredetileg 2017 tavaszán jelent meg a Főnix Könyvműhelynél: a puha kötésű kiadásból még abban az évben jött egy újranyomás, majd 2018 őszén érkezett a keménytáblás változat és az e-könyv, 2019-ben pedig a keménytáblás kiadásból is jött egy újranyomás. A könyv alapján 2020-ban forgatókönyvet írtam (a filmtervet végül az NFI sajnos elkaszálta), idén szeptemberben pedig megérkezett a kívül-belül felfrissített (azaz javított, újraszerkesztett, új borítóval és belső illusztrációkkal ellátott) kiadás az Athenaeum Kiadó gondozásában. Ennek apropóján lássunk 12 érdekességet erről a nem csupán ifjúsági, hanem igazi családi kalandregényről, amely 11-től 111 éves korig minden kalandra nyitott olvasónak bátran ajánlható!

1. A főszereplők neve
Abban, hogy 2013-ban megismerhettem és megszerethettem Eger városát, komoly szerepe volt Maszárovics Zoltánnak, aki Muhary Zalán álnéven írt egy kis példányszámban megjelent, különleges regényt az egri barokkról: az Egy tucat esztendőt. Az ő tiszteletére lett a két gyerekszereplő neve MUHARY Tünde és ZALÁN Péter.

2. Megidézett művek és alkotók
Az Elveszett csillagok szereplőinek különösen sokat jelent a klasszikus magyar nyelvű kultúra. Sokat olvasnak, vonzódnak a történelmi múlthoz, így a könyvek szeretete végig meghatározza a regény hangulatát. Igyekeztem valódivá tenni Peti és Tünde irodalomszeretetét, ezért döntöttem úgy, hogy a klasszikus Gárdonyi Géza és a világhírű J. K. Rowling mellett olyan ma élő, aktívan alkotó magyar írókat is beemelek a szövegbe, mint Benyák Zoltán, az azóta sajnos elhunyt Urbánszki László, Leiner Laura, Kalapos Éva vagy Fábián Janka. Evidens, hogy az Egri csillagokból többször is idéztem, ezenkívül kisebb-nagyobb mértékben megidéztem Tolkientől A Gyűrűk Urát vagy épp A hobbitot, az Indul a bakterházat, a Tátrai Band Utazás az ismeretlenbe című dalát, a Vissza a jövőbe-trilógia második részét, Muhary Zalántól az Egy tucat esztendőt, sőt a regény végén még a Főnix Könyvműhely vezetőjét, Farkas Zolit is megemlíti az egyik szereplő. A megidézett művekből még ennél is több található a szövegben, de ezek felkutatását már az olvasókra bízom.

3. „Miért, Egerben mi van?”
A regény elején Zalán Peti anyja kötekedve felteszi a kérdést, hogy „Miért, Egerben mi van?”, és erre azt a választ kapja: „A kérdés inkább úgy hangzana helyesen, hogy mi az, ami nincs Egerben.” Ezt a momentumot a valóságból kölcsönöztem: amikor 2016-ban Egerbe készültünk nyaralni, az egyik ismerősünk úgy hárította el az invitálást, hogy lemondóan megkérdezte: „Miért, Egerben mi van?” Miatta került hát bele a regénybe ez a rövid párbeszéd.

4. Peti első élménye a várban
Ugyancsak valós élményen alapul az a pillanat is, amikor Petit az egri vár udvarán valóságos kultúrsokk éri:
„Ahogy az ősi falak közt járkált, egyszeriben szíven ütötte a felismerés, hogy mindaz, amit eddig csak a Gárdonyi-regény lapjain olvasott, itt történt meg, ezen a szent helyen. Hogy Dobó, Bornemissza, Mekcsey és a többiek itt küzdöttek meg a lehetetlennek látszó túlerővel, itt álltak helyt, itt váltak valódi hősökké. Ahogy ez a gondolat belévillant, nem bírta ki, hogy ne guggoljon le és simítson végig a talajon, hiszen talán épp ide hullott Dobó vére, vagy talán épp itt eszkábálták össze Gergely gyilkos tűzkerekét. Egészen megrendítette ez a váratlanul érkező felismerés, és onnantól kezdve teljesen másképp tekintett mind a várra, mind pedig a megvédéséről szóló regényre.”
Amikor 2013-ban először volt alkalmam megnézni a várat, ugyanígy éreztem, és az akkori gondolataimat meg is írtam az Eger és a csillagok című blogbejegyzésemben.

5. Zalán Peti első biciklije
Többen is megjegyezték, hogy bár a történet 2016-ban játszódik, sokszor idézi a történelmi regények hangulatát. Például megoldottam, hogy a főszereplő bizonyos értelemben apróddá válhasson, és hogy átélhesse a maga különleges időutazását. Azt azonban talán sokan nem is sejtik, hogy a jelenetet, amikor Zalán Peti az első saját biciklijével teker le szélvészként a Garay János utcáról, első történelmi regényem, a Non nobis Domine ihlette. Abban a könyvemben az ifjú lovagnövendék, Bátor Vilmos fia Attila száguld ilyen önfeledten a Száva partján, újdonsült lova, Seneca hátán nyargalva. Kifejezetten fontos volt számomra ennek a párhuzamos motívumnak a megírása.

6. Az 1915-ös kiadású könyv
Peti egy igazi antikvár ínyencséggel, az Egri csillagok 1915-ös, kétkötetes kiadásával érkezik a városba, amit aztán a várban és a Gárdonyi Emlékházban is olvas. Ez az ő „legnagyobb kincse, amit még a nagyapjától örökölt. A zöld vászonborítás sértetlen volt, az ezüsttel szedett feliratok pedig még mindig csillogtak rajta, alig tűntek megkopottnak. Peti azonban valami egész más miatt szerette annyira ezt a könyvet. Először jóval azelőtt olvasta, hogy az iskolában kötelező olvasmányul kapták volna, és akkor még egy újabb változat került a kezébe. Amikor aztán ezt a kétkötetes antikvár példányt is elolvasta, külön izgalmasnak találta benne a régiesen írt szavakat, az olyan apróságokat, amik a későbbi kiadásokban már másképpen szerepeltek.” Talán mondanom sem kell, hogy ez a kiadás nekem is megvan, és kamaszként én is nagy örömmel fedeztem fel benne a még másképpen, régiesen írt szavakat.

7. A nyomozásról szó sincs a regény első harmadában
Szándékos döntés volt részemről, hogy a városi legenda, amit ifjú hőseink fel akarnak deríteni, a prológust leszámítva szóba sem kerül a regény első harmadában. Ez azért is van így, mert nem szerettem volna, hogy az Elveszett csillagok kizárólag a nyomozásról szóljon. A könyv egyrészt az én személyes „szerelmi vallomásom” Eger városához, másrészt pedig szerettem volna bemutatni, hogyan, mi minden hatására lesz egy magányos, félárva, az osztálytársai által bántalmazott tizenhárom éves fiúból egy bátor, nyitott, önmagáért kiállni képes fiatalember. Azt is fontosnak éreztem, hogy Peti éppen tizenhárom éves legyen, amikor mindez megtörténik vele: édesapám halálakor ugyanennyi idős koromban kellett megküzdenem olyan terhekkel, amelyek talán még nem valók egy tizenhárom éves kiskamasznak. A regény könnyed stílusából valószínűleg nem derül ki, de a megírása számomra egy egészen mély utazást jelentett a kamaszkori énemhez, és ezáltal rég elfeledett emlékekre sikerült rálelnem. Ettől függetlenül a főszereplőt, bár sokan így gondolják, mégsem magamról formáztam. Én sajnos sokkal balhésabb és sokkal kevésbé bölcs kamasz voltam, mint Zalán Peti.

8. Városimázskönyv Egernek
Néhány olvasó megjegyezte, hogy ez a regény helyenként olyan, mint egy turisztikai ismeretterjesztő anyag. Jól látják, ez sem véletlenül van így. Az Elveszett csillagokat a kívülálló szemével akartam megírni, kívülállóknak, ahogy a történet elején maga Peti is az – de úgy, hogy közben egy egri lakos is tökéletesen tudja élvezni –, és azt szerettem volna átadni, ahogy és amilyennek én magam ismerem és szeretem Egert. Az ötödik fejezetben ezért is látogat el Peti a Tourinform irodába, és készít listát az elsődleges és másodlagos fontosságú helyekről, melyekre el akar látogatni. Ez egyébként részben főhajtás a hasonló témát feldolgozó Jumurdzsák gyűrűje előtt (hoppá, egy újabb megidézett mű!), részben pedig utalás a regény keletkezésének egyik momentumára. 2016-ban ugyanis, egy egri kirándulás során, magam is elmentem a Tourinformba, ahol azt kértem, lássanak el minden olyan információs anyaggal, ami segítséget nyújthat a könyvem megírásához. Ezekkel végül körbebástyáztam magam a dolgozószobámban, és míg a történelmi regényeimnél mindig szakkönyvek sorát hívom segítségül, addig az Elveszett csillagok esetében az ismeretterjesztő anyagok mellett ezek a színes prospektusok voltak a főbb támaszaim.

9. A lezárt templom mélyén
A hetedik fejezetben Peti megkérdezi a keresztanyját, hogy járt-e már valaha a Knezich Károly utcai templomban, mire a nő így felel:
„– Persze – bólogatott Kata –, egyszer még az infektológiai osztály vezetője vitt körbe pár kollégát ebben a lezárt részben. Írt egy könyvet a barokk Egerről, amit mind elolvastunk, aztán érdekességként megmutatta nekünk a regénynek azokat a helyszíneit, amik ma már nem látogathatók. Van bent egy refektórium is, az még régebbi, és még romos állapotában is gyönyörű – emlékezett vissza elábrándozva. – Ha jól rémlik, először az egykori patikán kellett átjönni, onnan jutottunk be a templomba. De nem is ezen a kapun át, hanem félig-meddig a kórházon keresztül jöttünk…”
Ez a részlet – és ami ezután következik – szintén valós élményen alapul: Maszárovics Zoltán (alias Muhary Zalán) annak idején valóban körbevitt minket odabent, így hát neki köszönhetően az Elveszett csillagok szereplői olyan helyszínt is be tudnak járni, ahova az emberek többsége nem léphet be.

10. A hagyományőrzés autentikus bemutatása
A regényből nem hagyhattam ki a hadi hagyományőrzést, és mivel Petiből is hagyományőrzőt faragtam, mindenképpen szerettem volna kicsit komolyabban bemutatni ezt a gyakran teljesen félreértelmezett szubkultúrát. Igaz, a könyvben nem ez a tevékenység kapja a fő hangsúlyt, de azon a néhány oldalon, ahol részletesebben is szerepel, arra törekedtem, hogy a legfontosabb kérdéseket a helyükre tegyem: így a viseletek, a lelet alapú rekonstruálás vagy épp a vívástechnikák elsajátításának kérdését. Igyekeztem legalább annyit elérni, hogy a kívülálló olvasó az autentikusnak tekinthető hagyományőrző tevékenység alapjait megismerje, és ha jól tudom – de cáfoljanak meg nyugodtan! –, ilyen formában ez a magyar hadi hagyományőrzés első szórakoztatóirodalmi feldolgozása. Szerencsére úgy tűnik, ez az olvasók tetszését is elnyerte. Ahogy az egyik felhasználó írta a Moly.hu oldalon: „jó ötlet, végre nem judózni vagy karatézni tanul, aki meg akarja védeni magát.”

11. A városi legenda alapja
A regényben szereplő városi legendának valós alapja van: az Egri csillagok főhősét valóban Gárdonyi Géza gyerekei választották ki, miután apjuk több szereplő előre kitalált történetét is elmesélte nekik. Bornemissza Gergely regényes alakját tehát nagy részben a Gárdonyi-fiaknak köszönheti az utókor.

12. Az Egri Vitézlő Oskola
A regényben feltűnő Egri Vitézlő Oskola egy valóban létező hagyományőrző csapat, ahogy a regény egyik közkedvelt karakterét, a Kapitány urat is egy (egykori) egri hagyományőrző ihlette. A valóságban Furé becenéven ismert (a fenti képen a bal szélen látható) Oláh Tibor évekig alakította az egri várban Dobó István karakterét, emellett kiváló íjász is. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy regényhőssé vált, egészen addig, amig se szó, se beszéd, elpostáztam neki egy tiszteletpéldányt a könyvből. :)

Ennyi lett volna tehát a 12 érdekesség az Elveszett csillagokról. A regény 20%-os kedvezménnyel rendelhető a Líra webáruházából, és természetesen e-könyvként is kapható.