Miután november 23-án, a Non nobis, Domine dunaszerdahelyi bemutatóján meglepetésszerűen levetítettük a közönségnek a 2014-re esedékes, Ragnarök c. regényem előzetesét, Patasi Ági, a beszélgetőtársam csak ennyit tudott kinyögni döbbenetében: "Jól láttam? Az ott egy sárkány?"

A válaszom ennyi volt: "Igen." Mielőtt azonban még bármi mást is leírnék, lássuk azt a bizonyos előzetest...

Nos, igen... Az ott egy sárkány, amelyről bizony nem derül ki a regény végére, hogy csak önnön szörnyű bűneink megtestesülése, vagy hogy igazából nincs is, helyette a főszereplőknek még gonoszabb emberekkel, netán önmagukkal kéne szembenézni. Nem. A Ragnarök szörnyetege nagyon is valós, és a regény végére muszáj elveszítenie a fejét... mármint úgy igazán, szó szerint.

Jogos a kérdés: mit művelek én mégis? Az a helyzet, hogy az elmúlt négy év rendkívül hosszú volt számomra. Igaz, megjelent közben több könyvem is, de jobbára régebben megírt kéziratok voltak ezek, vagy olyan művek, mint a Pokoli szimfóniák (melyben egy 40 oldalas kisregényem szerepel), illetve a Zsírkígyó (mely szinte csak novella). Négy évig és három hónapig bizony a Non nobis, Domine szereplőivel, történetével, történelmi hátterével feküdtem és keltem, e körül forgott minden egyes napom. Amikor idén ősszel letettem a tollat, úgy megkönnyebbültem, mint még soha azelőtt. És persze fáradtnak éreztem magam, rendkívül fáradtnak. Akik azonban ismernek, tudják, hogy a Non nobis, Domine még mindig csak valaminek a kezdete volt. Valami jóval nagyobbnak, mely ez esetben az Anjouk c. regénysorozat. Ha pedig a kétkötetes Non nobis, Domine megírása négy évet vett igénybe, akkor a hatkötetesre tervezett Anjouk vajon mennyit fog? Jóval nagyobb, komolyabb, hosszabb és kimerítőbb munkára számítok, mely előtt viszont le kell lazulnom. Teljesen.

Így született meg bennem a Ragnarök ötlete, mely egy tesztoszteronszagú világban játszódik, ahol a hősök örökké élnek, a halál pofájába röhögnek, és visszaüvöltenek a legvadabb tengeri viharnak is. Nem mellesleg gyermekkori álmom válik valóra azzal, hogy regényt írok a vikingekről. Valamiért mindig is izgattak, de sosem vágtam bele egy róluk szóló munkába. No de majd most...

Akit esetleg elrettentene a sárkány, azt megnyugtatom: az új regényem sem egy dajkamese lesz. A történelmi (tárgyi) háttér lehetőleg 100%-ig ülni fog, létező fegyverekkel harcolnak majd a szereplők, és létező hajón kelnek át egy létező tengeren. És hogy akkor mégis mivel adok létjogosultságot a sárkánynak egy nem-annyira-fantasyben? Nagyon egyszerű. 2014 tavaszán ki is derül. :)

A Ragnarök fülszövege:

Valamikor a IX. század elején egy csapat svéd viking útnak indul, hogy tűzön és vízen átkelve megbosszulja otthona elpusztítását. Mindnyájan emlékeznek még rá, mikor szűnt meg az élet egykor virágzó falujukban, Eldhärden és környékén: amikor Nídhögg, a fekete dög megjelent, mindent letarolt, majd eltűnt az ismeretlenbe. Kilencujjú Gudleif és huszonkét vakmerő embere felkerekedik, hogy a Vågbrytare fedélzetén nekivágjon az ismeretlennek, megkeresse a szörnyet, és a saját fészkében végezzen vele. Útjuk ismeretlen vizeken, idegen földeken és éjsötét erdőkön keresztül vezet, miközben az ő nyomukban is ott liheg egy titokzatos, sebezhetetlen harcos, aki Tyr Pajzsát viseli.

Bíró Szabolcs, a magyar középkor megszállottja ezúttal tőle szokatlan témával lepi meg olvasóit: a Ragnarök történelmi alapokon nyugvó középkori fantasy, egy véres saga a bosszúról, a tűzről, és arról, hogy észak fiai gyakran keményebbek és kikezdhetetlenebbek, mint a skandináv acél.