Kedves Olvasók! Igazi székirodalmi ünnepnap ez a mai: tíz évvel ezelőtt pontosan ezen a napon, 2015. március 27-én jelent meg az ANJOUK első része, a Liliom és vér!

Tíz év! Hihetetlen, mennyi minden történt azóta...

Akkor még csak remélhettem, hogy szeretni fogjátok ezt a sorozatot. Már annak az évnek a végén látszott, hogy nagy bizalmat szavaztatok neki, de akkor még nem tudhattam, hogy ez a szeretet tíz évvel később is kitart – és még csak nem is ugyanúgy, hanem exponenciálisan növekedve. Az Anjouk eddigi kilenc részéből összesen 21 kiadás látott napvilágot (plusz az e-könyvek, azokkal együtt már harminc), és hol van még a vége!

Annak idején akkora lelkesedéssel vetettem bele magam az írásba, hogy komolyan elhittem, képes leszek stabilan, minden évben két részt (igen, két teljes történelmi regényt) megírni. Nem vettem figyelembe, hogy én is csak ember vagyok, és hogy képtelenség pusztán a matek mentén megjósolni, mikor érek egy ekkora sorozat végére. Ki gondolta volna akkor még, hogy lesz három rész, amit csak hat év alatt leszek képes megírni? Máig akad néha olyan olvasó, aki emlékeztet rá, hogy annak idején évi két részt ígértem, azaz már rég a végére kellett volna érnünk az egésznek. Őszintén? Örülök, hogy nem így lett. Ma már látom, hogy ezekhez a regényekhez kell a folyamatos érés, az egyre növekvő emberi és írói tapasztalat. A komoly mértékű befektetett idő és energia. A folyamatos tanulás és fejlődés. És azért lássuk be: tíz év alatt kilenc regény, plusz egy szinte teljesen újraírt előzményregény egyáltalán nem szégyellnivaló tempó. (Meg hát ebbe a tíz évbe jó néhány más regény és egyéb kiadvány is belefért.)

Jaj, de hosszan tudnám még folytatni! Nosztalgiázni középkori hagyományőrzésről, élőszereplős könyvtrailer-forgatásról, lovaggá ütésről, összművészeti fesztiválokról, történelmiregény-írói kerekasztal-beszélgetésekről, sőt: apaságról, zenéről, sikerekről, csalódásról és kiégésközeli állapotokról – mert még ezek is mind kapcsolódnak valahogy az Anjouk-sorozathoz.

Tíz éve ilyenkor még 27 éves sem voltam. Tehát az eddigi életem több mint egynegyedét meghatározta ez a regénysorozat. Az írói pályám egyértelműen legjobb döntése volt, hogy belevágtam a megírásába. És örök hálával tartozom a Líra Könyv égisze alatt működő Athenaeum Kiadónak, amely egy évtizede felkarolt, és amely azóta is kitart mellettem – akár Anjoukról, akár más könyveim kiadásáról van szó. Azt kívánom, hogy legyen még sok-sok sikeres évünk együtt!

És persze köszönöm az olvasóknak, kitartó útitársaimnak, akik nélkül már rég nem létezne ez a sorozat – legfeljebb az íróasztalfiók mélyén. Ahogy már sokszor mondtam, írtam: megyünk tovább, és meg sem állunk tizenöt részig!