Fantasztikus volt az elmúlt év. Azzal kezdődött, hogy egy harmadik kiadással, mely több ezer olvasóhoz eljutott, végleg és örökre elengedhettem a Sub Rosát. A vállalkozásom az eddigi legvirágzóbb, legszínesebb évet zárta hat megjelent könyvvel és összesen tíz nagyszerű rendezvénnyel, a nyereményjátékokról, megjelent cikkekről, számos új médiapartnerről nem is beszélve. Régi álmom vált valóra, amikor június 15-én és 16-án, a rozgonyi csata 700. évfordulóján megszervezhettem első középkori fesztiválomat, ami a "gyerekbetegségek", kezdeti hibák (és irigy, kicsinyes, hátráltató "tényezők") ellenére is nagyszerűen sikerült. Életemben először vettem részt a budapesti Ünnepi Könyvhéten, és rögtön dedikáló szerzőként lehettem jelen, két standnál is (sőt, aznap reggel voltam életemben először IMAX 3D moziban is). A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokra szintén első ízben látogathattam el, és biztos, hogy az ott szerzett élményeket soha nem fogom elfelejteni. A születésnapom előtt egy héttel feleségül vehettem álmaim nőjét, és hatalmasat buliztunk a lagzinkon, ami már-már zenei fesztivállá alakult át. A nászutunkon megtanultam, hogy másképp is lehet kirándulni, mint ahogy én szoktam, és szerintem életem legpihentetőbb egy hetét tölthettem el a feleségemmel, a sógornőmmel és a legjobb barátommal a Balaton mellett, Badacsonyban. Gyakran vérverejtékes munkával, de végre befejeztem életem eddigi legnagyobb, legkomolyabb regényét, melynek 2008 nyara óta nem bírtam a végére érni – most azonban meg is lett a gyümölcse. Hűséges és tettre kész segítőtársaimmal tető alá hoztuk a kortárs magyar történelmiregény-írók első nemzetközi találkozóját, ami minden várakozásunkat felülmúlta, pedig mi aztán tényleg magasra helyeztük a lécet. Októberben, egy véletlenül talált zeneszám hatására eldöntöttem, hogy végre eleget teszek gyermekkori álmomnak, és írok egy izgalmas regényt a vikingekről. Nagyokat csalódtam néhány olyan emberben, akit a barátomnak hittem, de még ezt sem bánom igazán – meg kellett történnie ennek is, hogy tudjam, kiben bízhatok igazán. Ami azonban sokkal fontosabb ennél, hogy nagyon értékes új barátságokra is szert tettem, és ezért rendkívül hálás vagyok.

Tárt karokkal, kész ötletekkel, tettekre és munkára készen várom hát az új esztendőt. Gyere csak, kétezertizenhárom! :)