Idén ünnepelte tizedik születésnapját az ekultura.hu. Ennek apropóján úgy gondoltam, meginterjúvolom kedves szerkesztőimet, az oldal megálmodóit, létrehozóit, üzemeltetőit – úgy is mondhatnám, életben tartóit. A beszélgetés e-mailben zajlott, és amikor megkaptam a kész válaszokat, észrevettem, hogy nincs feltüntetve, pontosan ki mondott mit. Amikor erre rákérdeztem, rendkívül szimpatikus választ kaptam: az anyag közös, mint ahogy az egész projekt is az. Galgóczi Mónival és Tamással beszélgettem.

Amikor 2003-ban belevágtatok, mire számítottatok? Gondoltátok volna, hogy egy évtized múlva itt fogtok tartani?

Akkor éppen azzal voltunk elfoglalva, hogy elinduljon az oldal, egyszerűen nem értünk rá a jövővel foglalkozni. Mivel akkor még csak négyen készítettük az oldalt, az idő legnagyobb része azzal ment el, hogy megcsináljuk az adott hét anyagait. Igazából mindig a következő feladattal foglalkoztunk, no meg azzal, hogy kiismerjük az oldal mögött álló programot. Arra számítottunk, hogy végre saját elképzeléseink szerint, a nekünk tetsző könyvekről mondjuk el a véleményünket – ha jobban belegondolok, ez a cél megvalósult. 

Hogy emlékeztek vissza a kezdetekre? Nehéz volt felépíteni az első weboldalt, összerakni az első szerkesztőséget?

Induláskor szerencsénk volt, mert régi barátunk, Balázs Péter, az akkori www.rpg.hu „gazdája” támogatott bennünket, és gyakorlatilag neki köszönhetjük az első motort, valamint a tárhelyet és az oktatást. A grafikát egy másik ismerősünk csinálta – természetesen ő is ingyen, hiszen senkinek nem tudtunk fizetni, mert egy forintunk nem volt. Mivel korábban nem csináltunk ilyet, a 2003-as 1.0-ás verzió egyfajta kompromisszumos megoldást jelentett, no meg akkor teljesen mások voltak az olvasási, netezési szokások. Ennek ellenére emlékeim szerint viszonylag hamar elkészült, a 3.0-ás verzióhoz képest pedig kifejezetten gyors átfutással vettük birtokba.
A szerkesztőség gyakorlatilag egy baráti körből alakult ki, kezdetben négyen voltunk, ami később három és félre csökkent. Elszántságunkat jelzi, hogy hárman még mindig napi rendszerességgel foglalkozunk az oldallal. Egyszóval viszonylag egyszerűen startoltunk, ami mondjuk nem meglepő, hiszen korábban írtunk már ajánlókat újságokba és webes felületekre egyaránt, ezért mind a feladat, mind a határidők betartása ismerős volt számunkra. 

Mikor jött el az a pillanat, amikor ránéztetek a statisztikákra, és azt éreztétek, igen, ezt tényleg megéri csinálni?

Talán egy évvel később éreztük úgy, hogy már nem csak a barátoknak, ismerősöknek írunk, hanem egyre többen olvasnak bennünket, és egyre több helyen hivatkoznak ránk, például a magyar wikipédián, fórumokon, stb.

Nálatok, ugye, alapelv, hogy aki fikázni, lehúzni akar, az inkább vigye a véleményét máshová…

Mint korábban már említettem, többfelé megfordultunk, mielőtt nekivágtunk volna az ekultura.hu-nak. Volt, ahol hagyománynak számított a szapulás, időnként úgy éreztük, az illető direkt olyan könyveket vásárol, amelyek borítékolhatóan gyengék. Mi meg alapban úgy voltunk, hogy nem szép dolog az emberek idejét olyasmire pazarolni, amire nem érdemes. Ezért aztán az idők során igyekeztünk magunkat tartani az elvhez, miszerint nem foglalkozunk olyan művekkel, amiben nem találunk semmi értékeset vagy érdekeset, ami inkább bosszant, mintsem szórakoztatna.
Persze ha van egy remek könyv, aminek mondjuk csak a fordítása, vagy valamelyik eleme gyenge, akkor értelemszerűen megemlítjük ezeket a hiányosságokat, de általában törekszünk arra, hogy szerintünk értékes dolgokat ajánljunk az olvasók figyelmébe. 

Nem sok példa van rá, hogy egy csapat valamit ennyi ideig ekkora lelkesedéssel csináljon, mindezt pedig non-profit alapon. Volt a tíz év alatt olyan pont, amikor megfogyatkozott ez a lelkesedés, és azt hittétek, abbahagyjátok az egészet?

Hajaj, de még hányszor. Szerintem ez minden honlapnál előfordul, időnként összejönnek a dolgok, és úgy tűnik, semmi értelme az egésznek, ezért, meg ezért meg ezért. Amikor az ismerősök elmennek kirándulni, vagy bele az éjszakába, és mi nem mehetünk, mert cikket kell írni, fel kell készülni a soron következő interjúra, vagy egyszerűen el kell olvasni egy könyvet, hogy aztán írni tudjunk róla. De ugyanígy időbe kerül elolvasni, megszerkeszteni minden anyagot, ami felkerül. Meg kell oldani a vészhelyzeteket, vagy amikor valaki nem készül el időben az írásával, és valamit elő kell rántani a kalapból. Ilyenkor felmerül a kérdés, tényleg ez-e a legjobb elfoglaltság, nem kéne-e most abbahagyni az egészet? Egyelőre még csináljuk. :-)

Az írott formátum mellett nagyjából két és fél éve működik az ekulturaTV is, azaz saját YouTube-csatornátok van, ahova egyedi anyagok kerülnek fel. Mi ennek a formátumnak a lényege, mennyire működik önállóan, illetve milyen mértékben fonódik össze az ekultura.hu írott anyagaival?

Körülbelül három éve gondoltunk első ízben arra, hogy kicsit váltani kéne, ideje lenne mást is csinálni az ekultura.hu mellett. Mi ugye évek óta járunk mindenféle könyves rendezvényekre, ahol nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg, nem beszélve a különféle előadásokról, bemutatókról.
Na és ebből jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a beszámolók, a hosszadalmas gépelés helyett inkább feltennénk egy videót, amit mindenki meg tud nézni, akit érdekel. Meg egy videóbeszámoló elkészítése sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint mondjuk naponta írni három-négy oldalt például a Könyvhétről. Ebből következik, hogy annyira vonjuk össze a kettőt, amennyire lehet. Mondjuk az is tény, hogy ez idő alatt az ekulturaTV-nek már vannak önálló ténykedései, hiszen a különféle képregényes vagy animés-mangás rendezvényekre már inkább őket hívják, nem a kulturális honlapot. 

Nemrég jött létre az Ekultura.hu Kulturális Alapítvány. Mesélnétek kicsit arról, hogy mi is ez pontosan, miért létezik, mik a céljai?

Az Ekultura.hu Kulturális Alapítvány célja a kulturális értékek ápolása, a magyarság kulturális kincseinek közzététele, emellett más országok kultúrájának megismertetése a magyar közönséggel az ekultura.hu kulturális honlap működtetése, valamint kulturális rendezvények szervezése révén – önállóan vagy másokkal együttműködve.
Hisszük, hogy tapasztalatainkkal, kapcsolatainkkal és elkötelezettségünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy olyan embertársainkhoz is eljuttassuk a kultúrát, akik anyagi lehetőségeik híján csak ritkán jutnak hozzá „szellemi táplálékhoz”. Ezt elsősorban humanitárius és szociális szervezetek könyvtárainak bővítésével szeretnénk elérni, melyben komoly szerep jut az ott dolgozó munkatársaknak, akiknek jelzései alapján lehetőleg a célcsoport érdeklődésének megfelelő könyvfelajánlással kívánunk lehetőséget teremteni az olvasási igény felkeltésére, kielégítésére, illetve visszanyerésére.
Utunk során azt látjuk, hogy nagyon sok helyre kellenének még könyvek, ezért kérjük, aki tudja, segítse munkánkat. Amikre mindig szükség van: krimi, kaland, humor, könnyedebb történelmi, romantikus, szórakoztató, könnyedebb szépirodalom, önismereti/önsegítő/motiváló, képes szakácskönyv (elsősorban magyaros jellegűek), életrajz, mese, ifjúsági és kötelező olvasmányok. Eddigi tevékenységünkről egyébként részletesen lehet olvasni az ekultura.hu-n. 

Jelenleg számos aktív szerzője van az oldalnak. Várjátok-e új szerkesztőségi tagok jelentkezését, vagy a mostani egy szilárd, zárt közösség?

Kis túlzással a szerkesztőségünk olyan, mint bármely munkahely. Az emberek jönnek és mennek, van, aki rövidebb, van, aki hosszabb időt tölt el velünk. A távozások okai általában az évek múlásával bekövetkező változások: házasság, gyerekszületés, munkakezdés, munkahelyváltás, stb., ezért aztán állandó a munkásfelvétel – persze csak képletesen szólva, hiszen non-profit oldal lévén senki sem kap fizetést. Időnként előfordul, hogy mi keresünk meg valakit, de többnyire kapunk egy levelet, hogy valaki szeretne a stábhoz tartozni. Ennek részünkről semmi akadálya, csak tudjon az illető magyarul, legyenek önálló gondolatai – de erről bővebben itt olvashatnak az érdeklődők. Életkor, lakóhely nem akadály.

A tizedik születésnapra elkészült egy teljesen új dizájn, melynek köszönhetően alaposan felfrissült az oldal. Ha tíz év múlva megkérdezlek titeket, milyen újdonságokkal szeretnétek nekem eldicsekedni?

Mondjuk azzal, hogy mi írtunk elsőként Bíró Szabolcs aktuális történelmi regényéről. De félretéve a viccet, erre a kérdésre nem tudunk válaszolni, mert elképzelni sem tudjuk, milyen lesz tíz év múlva a világ, az internet. Ki tudja, talán akkor már az orvosi nanorobotoknak és a beépített implantátumoknak köszönhetően egészen más dimenzióban zajlik a netes élet. Egy biztos, ha rajtunk múlik, akkor az ekultura.hu jelen lesz a világban, és a mostani szellemiséget megőrizve mondja a magáét.