Bíró Szabolcs:
Muhary Zalánhoz

Városának oszlopa: csöndes, szinte láthatatlan,
de oly erős, mint Atlasz, vállán a világgal.
Szíve hogy férhet el mellkasában? Rejtély.
Rendíthetetlen kőszikla, Daidalosz,
kit nem szédít magasság, nem rémít a mély.

Isten lovagja; lelke kész fegyverarzenál,
mellyel nem öl, de felemel,
s azt maga se tudja tán,
mosolya mögött micsoda erő lapul
– akár egy föld mélyén fortyogó, életadó vulkán.

Baljában Glósz Károly öröke, jobbjában Gárdonyié.
Egy fertőzött világot gyógyít, ott ment életet,
hol az ember röhögve ront a végzete felé.
Persze ő maga sose mondaná, ahhoz túl szerény.
A kulturális nagykövet a szememben ő – s nem én.