2013. máj 06.

A Trónok harca, mint mentális ajzószer

írta: Bíró Szabolcs – székirodalom
A Trónok harca, mint mentális ajzószer

tronok-harca.jpgNem mondhatnám, hogy sorozatfüggő vagyok, de ha rákapok egy szériára, akkor azt nagyon szoktam szeretni. Gyerek- és kamaszkorom máig kitartó kedvencei az X-Akták és a Jóbarátok (előbbi inkább talán csak nosztalgiából), ezeken kívül a Maffiózók, a Róma, a Borgiák, a svéd-dán koprodukciós A híd, legújabban pedig a Vikingek az, amit akár többször is szívesen újranézek, és évek múlva is előveszek majd. Oké, ez utóbbinak még nincs magyar címe, de talán nem akkora ördöngösség kitalálni, hogy az angol "Vikings" hogy fog magyarul hangzani (pl. Nyolcadik hajós: a varég). Ezekkel nagyjából ki is merül az általam kedvelt sorozatok listája, de bármennyire is szeretem őket, van egy, ami nálam mindegyik felett áll: a Trónok harca.

Az HBO olyan szégyentelenül jól csinálta meg a George R. R. Martin regényfolyamából adaptált tévésorozatot, hogy fantasy mivolta dacára, látvány és kosztümök tekintetében például simán veri a legtöbb, hitelesnek szánt történelmi témájú filmet. Nálam egyébként különleges ihlető-inspiráló szerként is hat, mert bármikor nézem bármelyik évad bármely epizódját, pár perc után olyan vihart vet az agyamban, mint semmi más. És minden ilyen alkalommal akarva-akaratlanul is készülő regénysorozatom, az Anjouk szereplőit, cselekményszálait, egyes jeleneteit látom magam előtt, elkezdek ötletelni. A Trónok harca érdekes módon sosem juttatta még eszembe egyéb megírandó regényeimet, nem adott ötletet más történeteimhez, valahogy minden egyes alkalommal az Anjouk felé tereli a gondolataimat. A segítségével eddig egy csomó jó dolgot, izgalmas fordulatot, színes(nek ígérkező) karaktert kitaláltam – anélkül, hogy ezek bármi módon utalnának vagy hasonlítanának a sorozatra, illetve az abban szereplő karakterekre.

Game-of-Thrones-Wallpaper.jpg
Valószínűleg azért áll olyan közel a szívemhez ez a sorozat, mert kedvenc történelmi korszakomra, a középkorra hajaz, méghozzá rendkívül erősen. Mintha a Hunyadiak, Árpádok, Anjouk, Jagellók és Tudorok feszülnének egymásnak a szemünk előtt (egy bizonyos Martell-ház még fel is tűnik), megelevenedik Bizánc és Konstantinápoly, látjuk a Hunok által uralt végtelen pusztákat, Hadrianus falát az ismert világ északi végén – egy sosemvolt Eurázsiát, amit valahogy nagyon is ismerősnek érzünk. Hogy sárkányok és egyéb mágikus teremtmények is feltűnnek benne időnként? Hát a középkori ember nem hitt a szörnyek, a föld mélyén élő törpék, az óriások létezésében? Nem a középkori ember alkotta meg magának a vámpír mitológiáját? Ennyi még bőven belefér...

drogo.JPG
Két dolgot emelnék ki, ami számomra igazán egyedivé és különösen vonzóvá teszi a Trónok harcát, és ami engem, a fantasyért egyáltalán nem rajongó olvasót/filmnézőt nagyon meggyőzött:

1.) A történet végre nem arról szól, hogy A Kiválasztott Hős elindul A-pontból B-be (ezzel elintézve a cselekmény dinamikusságát és a változatos helyszínek felsorakoztatását), és a másik oldalon ott vár rá A Tökéletes Gonosz. És végre nem egy Tolkien-parafrázist kapunk az arcunkba a professzor által kitalált, tőle lenyúlt lényekkel. Helyette épkézláb történetet, hús-vér embereket raknak elénk, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt felvértezve. Még csak egyetlen igazi főhős sincs, és bár akad vándorlás így is épp elég, szerencsére nem egyetlen karakter járja be pihenő nélkül Westerost, hogy mi mindent láthassunk.

2.) Ahogy arra már az elején is utaltam: a látvány. Ez a fantasy-sorozat logikusabban használja a páncélzatot és az egyes vértdarabokat, ruhákat és fegyvereket, mint a legtöbb történelmi mozi- és dokumentumfilm (bizony, lehetne belőlük mazsolázni), pedig nem köteles megfelelni semmiféle valóságnak. Amíg pedig ez a helyzet fennáll, addig én nem is kezelem kevésbé történelmi filmsorozatként a Trónok harcát, mint mondjuk a Spartacust. Ha az megfelelt történelminek, akkor ez az én szememben még hitelesebb is.

Sokan nem szeretik, hogy az író lelkifurdalás nélkül öli meg vagy csonkolja nyomorékká a főbb szereplőket, és hogy nem bír pontot tenni az egyes cselekményszálak végére. Elfogadom, ha azt mondjátok, hogy van bennem némi szadista hajlam, de én ezek miatt csak még jobban szeretem ezt az egész ármányos-kardozós-csatázós-kalandozós orgiát. Kíváncsi vagyok, gyártanak-e olyan sorozatot az elkövetkező években, amire azt tudom majd mondani, hogy igen, ez túlszárnyalta a Trónok harcát. Optimista vagyok, de ezt egyelőre nem hiszem.

Ja, és persze minden, amit leírtam, szigorúan szubjektív magánvélemény, felőlem annyian gyűlölhetitek irigységből vagy egyéb okokból Martin művét, ahányan csak akarjátok. Ennek ellenére én karddal és harci szekercével állok ki mellette. :)

Game-of-Thrones-Houses-infographic-Westeros-101-f.jpg

Szólj hozzá

vélemény sorozat film szubjektív regény vörös az utolsó középkor bíró martin barát george kelet szabolcs non anjouk harca nobis domine trónok oroszlánja