Amikor Böszörményi Gyula megírta Ambrózy báró első esetét, talán még maga sem gondolta volna, micsoda sikert fog elérni ezzel a regényével – és az ezzel induló regénysorozattal. Mert a Leányrablás Budapesten bizony vaskos siker lett, és ennek az ígérete az első oldalaktól kezdve kódolva van a szövegben. Böszörményi eleve egy isteni tehetség, kiforrott, profi írói eszköztárral, és ehhez a tehetséghez döbbenetes tudásanyag is társul a regény közegéül választott korszakról, valamint a feldolgozni kívánt témáról. Erős a gyanúm, hogy a szerző a szakirodalmon kívül korabeli (irodalmi) szövegeket is olvasott felkészülés gyanánt, gondosan megalkotva szereplőinek szókészletét és beszédstílusát, hiszen a regény már az első három oldalon menthetetlenül berántja az olvasót a múltba, eleven, lüktető, szinte tapinthatóan hiteles miliőt teremtve – ehhez pedig a puszta tárgyi tudás kevés lenne.

Ahogy a fülszöveg mondja: 

„Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.”

A regényt – mely az Ambrózy báró esetei c. sorozat első része – több helyről is érte az a vád, hogy a krimi és a romantikus vonal nem elég erős benne (ellenben a regényfolyam további köteteivel). Én viszont éppen ezt a mérsékeltséget szerettem benne annyira: ez itt egész egyszerűen a legnemesebb szórakoztató szépirodalom, mely részben történelmi, részben bűnügyi, részben pedig romantikus, de egyik zsánerelemet sem hangsúlyozza túl, miközben a világépítése egyenesen pazar. A borító senkit se tévesszen meg, a Leányrablás Budapesten messze nem csak tinédzser lányoknak szóló olvasmány: nemtől és kortól függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a korszak és a téma. Az pedig csak hab a tortán, hogy Ambrózy báró személyében Böszörményi Gyula megalkotta a magyar Sherlock Holmest. Köszönet érte!

(Könyvmolyképző, 2014)

Megjelent a Csallóköz regionális hetilap 2018. évi 25. számában.