A kérdésre, hogy miért jó olvasni Bíró Szabolcs új regényét – mert bizony jó –, két válaszom is van. Az első válasz az olvasó válasza, vagy, ahogyan ma mondjuk, a fogyasztóé. Mert a regény beszippantott és elvarázsolt, elbűvölt, elrabolt néhány napra a valóságtól. Konkrétan a hársfám alatt, függőágyban fekve olvastam a könyvet, ami hársvirágzás idején már-már szelíd hedonizmus. A másik válasz az olvasásban megőszült értelmiségi válasza, az emberé, aki minden élményt – ha kell, ha nem – analizál. Azért is jó olvasni az új regényt, mert Bíró Szabolcs a Toldiról és Nagy Lajosról bennünk élő mítoszok, tévhitek és klisék csapdáit mind messze kikerüli, de úgy ám, hogy nem ábrándít ki. A történelmi szereplőkről kialakult új, hitelesebb kép az olvasó agyában a régi, romantikus és naivul festett kép mellé kerül, és nem a helyére.

Száva Babics szerb író, a magyar irodalom értő fordítója több helyütt magyar nyelvű civilizációról beszél. Legyen most szabad ennek a magyar nyelvű civilizációnak a perspektívájából nézni a Dél pörölyét. Arany János Toldija ennek a civilizációnak egyik sarokköve, részint felülmúlhatatlan minősége, őszinte magyarsága jogán, részint azért is, mert 1846-ban pontosan egy sarokkövet keresett a Kisfaludy Társaság, ezt a magyar civilizációt felépítendő. (Más nemzetek is ugyanezt tették, ez benne volt a levegőben.) A Toldi – legalább nagy vonalakban – beleégett minenki lelkébe, aki magyar iskolába járt. S miként a legnépszerűbb nótáknak megvan a pajzán változata is, amit csak éjfél után énekel a násznép, mindenki Toldija is megkapta a pajzán paródiáját, amit a magyarok ugyanúgy magukénak éreznek. Bíró Szabolcsnak nem kis feledat jutott, amikor meg kellett próbálnia megtalálni az egyensúlyt a „mi és mennyi legyen ismert” és a „mi és mennyi legyen új” között. Az író ezt a problémát huszárosan – vagy Arany János nyomdokán nemzetőrösen – megoldotta. Ha valakit zavar, hogy a regényben miért nem úgy történnek a dolgok, mint a Toldiban, annak üzenem, hogy amíg Arany János tizenöt jó arany pályadíj reményében hetek alatt írta meg a remekművét, addig Bíró Szabolcs 2014 óta a magyar Anjou-kor megszállottja és értő ismerője. Ezért – hadd fordítsak egyet a dolgon – senki ne akarja Arany Jánoson a bírószabolcsi történelmi hűséget számonkérni.

Nagy Lajosról az utca embere keveset tud, és azt is rosszul. A „három tenger mosta” királyság mítosza és a Lajos valódi teljesítménye közötti szakadékot a regény gyönyörűen áthidalja, amikor megérteti az olvasóval a király jellemét, neveltetését és motivációit.

A kötet tökéletesen beillik a magyar nyelvű civilizáció tekintélytisztelő, historizáló, múlton töprengő, változásokat rosszul tűrő, általánosító hagyományaiba, de túlmutat azokon. A regény tempója, a „vágások”, a fordulatok mind-mind modern filmforgatókönyv-jellegűek, a magyarnál jóval tágabb perspektívában is megállják a helyüket, korszerűek.

A Dél pörölyén (is) érezhetö, hogy a szerző komolyan veszi, mi több: szolgálja az olvasóját. Jó példa erre a lovak leírásának bámulatos fejlődése a regényfolyamban, és a középkori hangulatot és a Regnum Hungariae atmoszféráját megidéző latin, aminek adagolása ebben a regényben tökéletes. Ahogyan az elmúlt években Bíró Szabolcs rengeteg energiát fektetett abba, hogy a fegyverek, ruhák, bútorork, lovak stb. leírása hiteles és korrekt legyen, most megtanulta a latint olyan helyénvalóan, természetesen adagolni, hogy a deákul elhangzott mondatok úgy ülnek a szövegben, mint kalácsban a mazsola.

A regény stílusa, dinamikája érett. Bíró Szabolcs tollára jellemzőek a fergeteges és lélegzetelállító csatajelenetek, a bírószabolcsi jelzők (irgalmatlan, gigantikus, döbbenetes), a fejlődni képes jellemek és ezek árnyalt megformálása, az emberi érzelmek, különösen a szélsőséges érzelmek szókimondó megjelenítése. Ami az erőszakos jeleneteket illeti, az író valamit meghagy az olvasó fantáziájának is, de nem sokat.

Ebben a kötetben a szerző elvarrt – éspedig milyen elegánsan! – számos régi szálat, mintegy nagytakarítást végzett a regénysorozatban. Új szereplők jöhetnek tehát a kilencedik részben is, az író „felszabadított” nekik helyet.

A könyv jó kiállású darab szép kidolgozásban, és megjegyzésre érdemes, hogy egyetlenegy helyesírási hiba vagy elírás nem sok, annyi sincs benne.

Szokás írni, hogy türelmetlenül várjuk a folytatást. Én mást mondok. Türelemmel várom a következő kötetet. Türelemmel, mert tudom, hogy ehhez a minőséghez fegyelmezett munkatempó mellett is idő kell.

A regény országszerte kapható, a Líráról 20%-os kedvezménnyel rendelhető, és e-könyvként is megvásárolható.