Optimista vagyok, szerintem mostanában egy csomó jó dolog történik a magyar könyvpiacon. Abszolút ezek közé sorolandó M. Kácsor Zoltán feltűnése is, aki a Garázs bagázs című mesekönyv-sorozata után tavaly előrukkolt az Utazás Dínómdánomba című meseregényével, mely egyben a Zabaszauruszok-sorozat első könyve is. Intelligens, humoros, fordulatos, szórakoztató történetről van szó, abból a fajtából, amit a felnőttek is éppúgy élvezhetnek, mint a kiskorú célközönség. A szerzőé mellett pedig az illusztrációkért felelős Kecskés Judit nevét is illik megjegyeznünk, az ő rajzai teszik még élőbbé az író által megálmodott világot, kiválóan szinkronizálva a történettel.

Adott egy békés természetű tyrannosaurus rex, aki nagyon szeretne barátokra lelni, csakhogy félelmetes híre távol tartja tőle a potenciális jelölteket. Pedig Rilextől, a világ legjámborabb tirexétől egyáltalán nem kellene félnie senkinek: ő legfeljebb akkor eszik húst, ha talál egy-egy oszlófélben lévő békatetemet, máskülönben csak gyümölcsökön és zöldségeken él – egyetlen társa, Kunyi, a szájában lakó keselyű legnagyobb bánatára.

Egy nap a sors megszánja Rilexet egy fájós fogú velociraptor képében, akinek hősünk véletlenül minden fogát kihúzza, így nincs más hátra, a kis csapat kénytelen felkerekedni: Dínómdánomba, a dínók paradicsomába tartanak, hogy felkeressék Fogkopácsot, a híres szájsebészt, aki majd elkészíti Barmol, a raptor új fogsorát. Útjukat természetesen különféle akadályok keresztezik: találkoznak a félelmetes termetű Zabaszaurusszal, átkelnek az Áldozatok völgyén, majd a Gyíktaréj nevű hegyvonulathoz érve még egy sárkánybarlangban is látogatást tesznek. Mindeközben Káró, a varjú képében állandóan fel-felbukkan rosszakarójuk is, hogy borsot törjön hőseink orra alá, akik azonban kitartóan másznak ki minden csávából, hogy végül eljussanak küldetésük végső céljáig.

Már a történet elején sejthetjük, hogy M. Kácsor Zoltán nem marad meg a klasszikus dínóvilág kulisszái között, szabadon, gátlások nélkül hagyja kiáramlani a fantáziáját, az igazi aduászt azonban akkor veszi elő, amikor a főszereplők megérkeznek Dínómdánom szigetére. A Zabaszauruszok sorozatcím itt nyeri el igazán a jelentését, hiszen kiderül, ebben a meseuniverzumban a dinoszauruszok korántsem (illetve nem minden esetben) azok a vérengző vadállatok, amilyeneknek ismerni véljük őket: Dínómdánom lakosai elkényelmesedett zabagépek, a szigeten ugyanis szinte minden ehető, semmiért sem kell megküzdeniük. Itt van mindjárt a halászlével teli tómeder, melyben főtt pontyszeletek úszkálnak, és melynek partján kenyeret termő fák állnak. De akad itt tej- és vajpatak is, fehér csokiból álló hegy, fonottkalács-fa, pattogatottkukorica-mezők, földimogyoróföldek, tökmagültetvények, sőt még égő pipafák is, melyekről csak szakítani kell egy termést, és a felnőtt dínók már pöfékelhetnek is. Ezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy hőseinknek a dínómdánomi lakomaversenyen is bizonyítani kell rátermettségüket – ha ezt megnyerik, Barmol, a raptor végre új fogakat kaphat.

A sorozat második része, a Sárkánytörvény idén tavasszal látott napvilágot, és ugyanolyan leleményes nyelvi humorral, vidám jelenetekkel, szerethető karakterekkel dolgozik, mint a sorozat első része – ugyanakkor előrevetíti a harmadik részt is, hiszen afféle átvezető epizódként még csupán felépíti a következő nagy kalandot. A gyerekek és az örökifjú felnőttek nevében egyaránt mondhatom, már nagyon várjuk, merre hömpölyög tovább a történet folyama.

(Kolibri, 2017)

A cikk megjelent a Csallóköz regionális hetilap 2018. évi 29. számában.