Az Athenaeum Kiadó által gondozott történelmi regénysorozatom, az Anjouk egyes köteteiben számos szereplő jelenik meg a lapokon. Ezek egy része történelmi ihletésű figura, mások teljes mértékben fiktív alakok, de gyakoriak az olyan szereplők is, akiket jelenkori hagyományőrzőkről, személyes ismerőseimről, barátaimról mintáztam. A Székirodalmi akadályzabáló blog frissen induló interjúsorozatában közülük szólalnak meg néhányan, hogy bemutatkozzanak: kik is ők a való életben, hogyan ismerkedtek meg a középkori hagyományőrzéssel, és több esetben miféle régi mesterségeket elevenítenek fel kézművesként. Elsőként Józsa Tiborral, az Ötvenezer lándzsa című regényemben felbukkanó pajzskészítő, Józsa mester ihletőjével beszélgettem.

Kérlek, mutatkozz be röviden: ki vagy, mit érdemes rólad tudni, és mikor, milyen körülmények között találkoztál először a középkori hagyományőrzéssel?

A civil életben 10 éve dolgozom a kulturális ágazatban, jelenleg gyermekkönyvtárosként. Gyerekkorom óta érdekelt a történelem, majd 13 évesen egyik ismerősöm invitálására mentem el egy hagyományőrző csapat edzésére. Már akkor is elég szkeptikus voltam, élénken él bennem, hogy amikor ez az ismerősöm áradozott a „lovagokról”, én nem igazán hittem neki. Láttam korábban Sümegen, Visegrádon lovagi műsorokat, amik akkor sem nyűgöztek le. Végül meggyőzött, és lesz, ami lesz alapon elmentem. Ekkor nagy Gyűrűk Ura-lázban égtem, így a különböző fémfegyverek és a pár vért nagy hatással voltak rám. Maradtam. Így szabadultam rá a hagyományőrzők szubkultúrájára.

Mesélj kicsit a megjelenített karaktere(i)dről! Mely korszak mely társadalmi rétegével foglalkozol?

Kezdetben egy lovagi karaktert szerettem volna összehozni. Ekkor még nem igazán beszéltünk századokról, kutatásról. Nem volt komoly munka a dolog mögött, csupán pár egyszerű keresés, néhány fellapozott ismeretterjesztő könyv. Ezek alapján pedig összeválogattuk, ami tetszett. Akkoriban mutatták be a Mennyei Királyság című filmet, ami nagy löketet adott a „keresztes” éra felé. Persze komolyodtak a dolgok, egyre több anyaghoz lehetett hozzáférni, és nagyobb rálátásunk volt külföldi hagyományőrzők tevékenységére is, hála az internetnek és a szép emlékű militia.hu-nak. 2008 tájékán sor került a Banderium Hungarorum megalapítására. A korábbi csoportunkat elhagyva egy jórészt 16-17 évesekből álló tagsággal nekivágtunk egy merész célnak. Jól, hitelesen akartuk csinálni a hagyományőrzést, ami addig nem volt jellemző. 10 fő körüli taglétszámmal szövögettük terveinket, és szépen lassan fejlődésnek is indultunk. Ekkor egy elég jó felszerelést raktam össze a lovagi karakterhez. Ez ma már nem állná meg a helyét, sok dologban hiányos volt, de néhány téren talán mégis úttörő volt idehaza. Ezzel a felszereléssel egy időben elkezdtem építeni egy gyalogos karaktert is. Ekkor már eldöntöttem, hogy a 13. század lesz a korszak, amelyben elmélyedek. Ennek egyértelmű oka a Maciejowski Bibliára való rátalálás. Kapcsolatunk e kézirattal egy könyvtári számítógépnél született, ott találtam rá a nevére egy angol nyelvű oldalon elejtve. A cikket is úgy szótáraztam ki, hogy rájöjjek, miről is van tulajdonképpen szó.

Ma már főként a gyalogos karaktert fejlesztem, ez a 13. századi francia milicista. Szép lassan kezdtem kibontani, ahogy egyre több információhoz jutottam. A karakter maga helytörténeti hátteret is kapott, hisz jó ideje foglalkozom helytörténeti kutatásokkal választott településemen, Iharosberényben.

Gyakorlatilag e köré a helytörténeti kutatás köré építettük fel a Banderium Hungarorumot is, így próbáljuk összekapcsolni az európai és a magyar 13. századi leletanyagot.  A Banderium már az elején is vállalta, hogy a korhűségre való törekvést tűzi a zászlajára, és ez fog jellemezni minket utunk során. Azóta számos helyen törtünk lándzsát e cél érdekében, és reményeink szerint tovább szélesedik ez a paletta. A nagy célom továbbra is megmaradt, szeretnék elkészíteni egy igazán hiteles, a 13. század második felére datálható lovagi karaktert.

Ahogy tehát lenni szokott, téged is a hadászat, a lovagi harcmodor külsőségei fogtak meg először. Mikor kezdett érdekelni a középkori kézművesség?

Kicsiként elsősorban a filmek fogtak meg, a Hegylakó (amit rongyosra néztem), ugyanennek a sorozatváltozata, a különböző „harcos filmek”, kezdve a Rockytól és a Bruce Lee-filmektől. Középkori élményeim csak a meglátogatott várakból voltak. Sümeg lenyűgözött gyermekként. Ott álltam a falak között, és elképzeltem, hogy miként harcoltak itt a hős lovagok. Az első konkrét korszakkal kapcsolatos élményem egy A világ 7 csodája című könyv volt, amelynek lapjain egy muszlim harcos és egy lovag összecsapását láthatja az olvasó. Ez nagy hatással volt rám, elképesztően tetszett a megjelenített fegyverzet. A középkori kézművesség viszonylag késői ötlet. Valamikor a Banderium Hungarorum megalakulásának idejében kezdett el foglalkoztatni a gondolat.

Manapság rendre megfordulsz hagyományőrző vásárokon, sok mindent készítesz fából, fő profilod mégis a pajzskészítés. Mára a Józsa pajzs valódi kis márkává nőtte ki magát, az Anjouk lapjain is Józsa mesterként jelensz meg, aki pajzsokat készít a visegrádi udvar vitézeinek. Hogy találtál rá erre a középkori mesterségre, miért éppen pajzskészítő lettél?

Édesapám asztalos, és már 14 éve, a második edzésemre is deszkapajzzsal mentem. Ennek ellenére sokáig megelégedtem azzal, hogy más csinálja számomra a pajzsokat. A Banderium megalakulásával azonban rengeteg új felszerelést kellett megvásárolni, így a pajzsot is beterveztem a bevásárlólistára. A pajzsárak viszont elképesztőek magasak voltak, így tulajdonképpen ez vett rá a készítésére. Édesapám elmondta nagy vonalakban, hogy mit és hogy kellene csinálni, és elkezdtem kísérletezni.

A Józsa pajzs egyszemélyes „céh”, vagy mások is dolgoznak veled?

Kezdetben a Banderium társalapítójával, Szűcs Gáborral készítettem a pajzsokat. Ezek elég kezdetlegesek voltak, és nem is sok került ki a kezeink közül. Jelenleg Billege Dániel a támaszom, aki a Banderium oszlopos tagja. Nélküle sok mindenbe nem mertem volna belevágni. A regényedben említesz egy titkos összetevőt, Ő az. Természetesen párom, Varga Sarolt is sokat segít. Illetve ha tízkezes mutatványt kell végrehajtani, akkor gyakran az egész Banderium besegít. A munkamegosztás rém egyszerű, mindenkinek máshoz van keze és szeme. Én például nem szeretek fém alkatrészeket csinálni, illetve csiszolni. Bill viszont ezeket remekül csinálja, a párom pedig gyönyörűen fest.

Nem csak egyfajta pajzstípussal dolgoztok, a történelem sokféle korszakából merítetek: ugyanúgy tudjátok egy viking, mint egy keresztes vitéz, egy Anjou-kori lovag vagy egy buhurt-versenyző kívánságát teljesíteni. Hogy néz ki a kutatómunka, ami alapján elmondhatjátok, hogy a Józsa pajzs termékei autentikusak, megfelelnek az adott történelmi korral kapcsolatos elvárásoknak?

A kutatómunka leginkább olvasás, internetes adatbázis-böngészés és fordítás. Egy-két ritkább könyv érdekében néha nemzetközi könyvkölcsönzéshez is folyamodok. Nem túl izgalmas, de számomra rendkívül szórakoztató tevékenység a szakirodalmazás. Mostanában azonban a leghasznosabbak a nagyobb múzeumok online galériái. Itt sokszor olyan részletek is kivehetőek, amit nem írna le egy olyan szakember, aki nem akarja elkészíteni azt a tárgyat, amit vizsgál.
Fontos, hogy nem minden pajzsunk autentikus az utolsó szegig. Készítettünk már több ilyet, de nagy átlagban sport kivitelű pajzsokat kérnek tőlünk, ahol inkább tapasztalat útján a súlycsökkentés és az ellenálló képesség növelése a cél. Ezek a modern felfogás sajátjai.

Hiszem, hogy ezen tárgyak valódi használati korában máshogy gondoltak a pajzsokra. Miképp a kardot sem volt szokás szétverni, úgy a pajzs sem egy elnyűhetetlen védfal, sokkal inkább egy bónusz kártya lehetett.

Mesélj kicsit a legutóbbi nagy munkádról!

A legutóbbi nagyobb munkám a Képes Krónikában látható tárcsapajzs ismételt újraalkotása volt. Pár éve már készítettünk egy teljesen korhű változatot, ahol a szerkezettől a festékig minden autentikus volt. Most ugyanezt kellett megalkotunk kevésbé korhű változatban, a 14. századi Lackfi család címerével. Ennek az egyszerűsítésnek az oka az volt, hogy ez nem vitrin mögé került, mint az előző, hanem múzeumpedagógiai eszköz lett. Fontos volt, hogy a gyerekek ne tudják lenyalni róla a festéket, és ne tudjanak kárt tenni az eszközben. Egy rétegelt lemez magból, teljes felületet fedő bőr- és vászonborításból álló, több ívben hajló pajzs kivitelezése volt a cél.  Nem volt egyszerű feladat, hogy a különböző ívek visszaadják a Képes Krónika ábrázolásának kinézetét. Az ilyen komolyabb munkáknál mindig számítógépes tervezéssel kezdek, és három dimenzióban megtervezem a pajzsot, ez után jönnek csak a szerszámok.

Mire vagy a legbüszkébb pajzskészítőként, és mire hagyományőrzőként?

Pajzskészítőként talán arra, hogy az egyik hazai múzeum már gyakorlatilag törzsvásárlónk. Hagyományőrzőként a csapatunkra, minden egyes csapattag munkájára, és arra, hogy egy kis faluból, az ismeretlenség homályából elég jól sikerült kitörnünk.

Mi az, amit pajzskészítőként még nem értél el, nem tanultál meg? Vannak még nagy célkitűzései a derék Józsa mesternek? :)

Rengeteg tervem van. Talán túl sok is. Jelenleg dombormintás pajzson munkálkodom saját részre. Ezen kívül nagyon mozgatják a fantáziámat a XV. századi több íves, gerinces tárcsapajzsok.

Köszönöm az interjút!