Legtöbben a Howard Matheu különös esetei című ifjúsági krimisorozata miatt ismerik, de írt már mesekönyvet figyelemzavaros gyerekeknek, kifesthető és összefirkálható történetet, sőt steampunk kalandregényt kiskamaszoknak. Angol álnéven tűnt fel az ifjúsági szórakoztató irodalom egén, de legutóbbi, Micsoda költözés! című frenetikus gyerekregényét már polgári nevén publikálta. Holden Rose-t, azaz Kovács Attilát faggattuk.

Nagy sikernek örvendő könyvsorozatod első része, A harmadik című gyerekkrimi 2014-ben jelent meg, és ekkor lépett színre az író, Holden Rose is - ugyanakkor nem ez volt az első könyv, amit életedben írtál. Mikor kezdtél a prózaírással kacérkodni, és innentől számítva mennyire volt hosszú az út A harmadik megjelenéséig?

Írni akkor kezdtem, amikor mindenki: gyermekkoromban. Nyolc évesen már írtam verseket, tízévesen kezdetleges képregényt rajzoltam, a középiskolában sci-fi novellával próbálkoztam. Aztán mindez eltűnt, mert zenész akartam lenni. Dalokat írtam és dalszövegeket. Aztán elröpült húsz év, és egy rockoperát tervezgetve azon kaptam magam, hogy írtam egy regényt. A sztori rögzítése lett volna a cél, de valami megmozdult bennem, egy késztetés, ami arra sarkallt, hogy több energiát fordítsak a dologra egyszerű vázlatírásnál. Ebből a fellángolásból aztán szerkesztői segítséggel könyv lett, ami máig kiadatlan, valamint egy csomó gyümölcsöző kapcsolat, ami hozzásegített ahhoz, hogy végül megjelenhessen az első regényem, A harmadik.
A Főnix Könyvműhely keresett írót egy gyermekkönyv koncepcióhoz. Az elképzelés egy detektívtörténet volt, ami a mai világban játszódik, kezdő olvasóknak is megfelel, izgalmas, és a gyerekek szívesen olvassák. És én írtam egy ilyen könyvet, Varga Zsolt gyönyörűen illusztrálta, Farkas Zoltán pedig kiadta. Szóval, az út nem volt olyan hosszú az írás ötletétől az első könyvemig, talán egy év, de rögök csak ezután jöttek.

A könyveidet olvasva feltűnt, hogy rendkívül tudatosak ezek a történetek: nagyon odafigyelsz az arányokra, például hogy mekkora veszélynek teheted ki a nyolc-kilencéves gyerekszereplőket egy nyomozás során, vagy hogy milyen hosszú legyen egy-egy fejezet. Milyen gondolatok mentén határoztad meg ezeket az arányokat, milyen koncepciót követsz írás közben?

A mese valójában a felnőttek veszélyes világába vezeti be a gyermekeket. Erkölcsi alapot nyújt, tanulságokat hordoz, érzékenyít. A tompítást az adja, hogy a mesevilág az egy másik, egy nem létező világ, vagy legalábbis egy tőlünk messze lévő univerzum. Ki miben hisz, ugye. Azonban a krimi, a detektívtörténet nem távoli világokban játszódik, hanem itt, a szomszéd utcában, a szemközti házban, a téren, ahol tegnap is leültünk egy fagyira. A gyerek ezt tudja. Ez az izgalom egyik összetevője. De egyben ez az, amivel nagyon óvatosan kell bánni. Egészen más megnézni egy oroszlánt az állatkertben, és más benyúlni a rácson és megsimogatni. Az utóbbi nem véletlenül tilos. A könyv írása közben mindig a történetre koncentrálok, a szerkesztésnél pedig az olvasóra. Nekem az jött be, hogy hangosan felolvasom a kész szöveget, és úgy próbálom belőni, hogy semmi ne legyen túl hosszú, túl félelmetes vagy túl bonyolult. Valójában a beleérző képességemre, a megérzéseimre hagyatkozom.

Hogyan született meg a southamptoni gyerekdetektív, Howard Matheu és két legjobb barátjának története? És miért éppen Southampton? Ennyire erős a kötődésed Angliához?

Két nagyon földhözragadt oka van. Említettem, hogy a mese úgy hat, hogy távol van a gyerekektől a helyszín, a világ, ahol játszódik. Első körben nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy miként nem lehet megírni egy ilyen regényt manapság, amikor a gyerekek kezében ott virít a mobil, amikor minden információhoz bárki azonnal hozzájuthat, és ettől a valóság is rémisztőbb. A mi gyerekkorunkban szabadon szaladgáltunk a játszótéren, a szüleink azt sem tudták, hol vagyunk, papírgyűjtésnél csak úgy bekopogtunk idegenekhez, később stoppal közlekedtünk, úgy szeltük át az országot... Ezek az idők elmúltak. Arra jutottam, hogy bár a mai világban játszódik a regény, mégis érdemes lenne egy kis távolságot csempészni az olvasó és a szereplők közé. Ezért aztán Angliát választottam, mert ott kapóra jött még egy jellegzetesség, a kulissza. Ha a krimi műfajára gondolunk, akkor óhatatlanul Sherlock Holmes és Poirot jut eszünkbe. Azt reméltem, élből lesz egy hangulata Howard Matheu különös eseteinek is, ha felderengnek a szemünk előtt a jellegzetes tégla építésű sorházak, az alacsony sövénykerítések. És az is hozzáad a hangulathoz, mikor valakit Mr. vagy Mrs. Valakinek hívnak.

Sok régi olvasód meglepődhetett, amikor legutóbbi regényed, a Micsoda költözés! borítóján a polgári nevedet olvashatták. Új sorozatba kezdtél ugyanis, a Pipacs utcába, melynek már magyar gyerekek a főhősei. Hogyan történt mindez? Mi minden előzte meg a regény létrejöttét, és mik a terveid ezzel a sorozattal?

A Pagony kiadó pályázatára írtam egy fejezetet a Micsoda költözés!-ből. Nagyjából egy évvel később felkeresett a kiadó, hogy írjam meg nekik a sorozatot. Ősszel érkezik a második rész, a Micsoda kalamajka! Ez a történet már Magyarországon játszódik, de az írói álnevemtől nem ezért kellett megválnom, hanem amiatt, mert a kiadó többi írója sem használ hasonlót. Beálltam hát a sorba, és ismét Kovács Attila lettem.

Az írás mellett elképesztően sok helyre jársz fellépni, rendhagyó előadásokat tartasz diákoknak, akiknek a magad pörgős, játékos stílusában magyarázod el, hogy miért fontos az olvasás. Hogyan jött az előadás-sorozat ötlete, és egyáltalán – hány ezer iskolással találkoztál, amióta először keltél útra?

Nagyjából három éve élek az előadásokból. Már ötféle motivációs műsorom van, amit 3-12. osztályosoknak adok elő országszerte, sőt a határon túl is. Először csak az írói létezésemet próbáltam népszerűsíteni, de gyorsan kiderült, hogy másra van szükség. Ezért leginkább az olvasásról, az alkotásról, a tanulásról beszélek. Mivel elsősorban előadóművész vagyok, és csak utána író, hamar nagyon népszerűek lettek ezek az előadások, és ha éppen nincs karantén, rengeteget utazom. Évente több, mint 200 előadást tartok 80-100 helyszínen, ahol 7-8000 gyerekkel találkozom. Ami a legjobb, hogy sok diák követ a YouTube-csatornámon. Így tartom a kapcsolatot azokkal, akiknek tartósan sikerült felkeltenem az érdeklődését az olvasás iránt. A tanároknak készíttettem munkafüzetet, így az iskolában is lehetnek ajánlott olvasmányok a könyveim.

Köztudomású rólad, hogy folyamatosan pörög az agyad, kismillió tervet dédelgetsz. Szabad tudni, mi minden készül mostanság Holden Rose titkos főhadiszállásán?

Felsősöknek készül egy új sorozatom, illetve nagyon szeretnék felnőtteknek is írni egy krimit, de az még tényleg csak egy kósza ötlet. Őszre van egy filmzene-felkérésem, illetve egy interaktív könyvön is dolgozom, de a nyaram táborok szervezésével és lebonyolításával fog telni. Tartok vlogos és irodalmi tábort is.

A végére tartogattam azt, ami a legjobban érdekel: lesz még Howard Matheu-könyv, vagy ezt a sorozatot már lezártnak tekinted?

Lesz.

Megjelent a Csallóköz hetilap 2020. évi 24-26. tripla számában.