Miután 2022-ben elolvastam Az utolsó kívánságot, azaz az első Vaják-novelláskötetet, számomra nem volt megállás, és 2023-ban végigrágtam magam az összes többi könyvön is. (A Netflix-sorozat nálam jóformán említésre sem méltó, a főhőst megformáló Henry Cavill elkötelezett játékán és még néhány apróságon kívül egy tiszteletlen köpedelem az egész). Mostanra Andrzej Sapkowski rajongója lettem, karácsonyra pedig megkaptam Antal András barátomtól, a HaddelHadd basszusgitárosától A hivatalos Vaják szakácskönyvet, aminek borzasztóan örültem.

Vesemir papa babraguja

Gyönyörű a könyv, és különlegessége, hogy lehet úgy is olvasni, mint egy irodalmi művet, elejétől a végéig haladva. 78 receptet tartalmaz, amiből eddig kilencet készítettem el (ebből hármat többször is). Elképesztő gasztronómiai élményeket éltem (és élek) át, miközben ezt a könyvtárgyként is hihetetlenül gusztusos kiadványt bújtam és használtam. Amellett, hogy most először olvastam szakácskönyvet (főleg így, első betűjétől az utolsóig), egy csomó hasznos trükköt tanultam, a végeredmények pedig igazi ízbombák lettek.

Árpakása baconnel Fehér Gyümölcsöskert Fogadó módra

Kifejezetten szimpatikus, hogy a könyv csupa olyan receptet tartalmaz, amikhez a hozzávalók könnyen beszerezhetők (vagy könnyen pótolhatók), semmi extra konyhai eszközt nem igényelnek, és még a hozzám hasonló alsóközép-kategóriás amatőr szakácsok is könnyedén megbirkóznak velük.

A varázslónő raguja zerrikaniai fűszerekkel

Amit csak idővel fedeztem fel, és amiért még egy plusz pont jár: az ételek összetétele, elkészítésük nehézségi foka attól is függ, melyik (kitalált) régióból származnak. Kaer Morhen, a vajákok fészke például kifejezetten könnyű, néhány összetevőből álló recepteket rejt – ami logikus, hiszen a vajákok saját magukra sütnek-főznek. Hasonlóak a vikingek világát idéző Skellige-szigetek receptjei is, a maguk rusztikus jellegével, néhány hozzávalójával, könnyebb elkészíthetőségével.

Geralt omlettje Yennefernek 

Aztán ott vannak azok a páváskodóbb, bálózósabb, nemesibb világok, mint Toussant vagy Beauclair: az ezen helyszínekhez kitalált ételköltemények már komolyabb előkészületeket, magasabb szintű tudást (és kissé vastagabb pénztárcát) igényelnek. A „Beauclair” fejezetcím alá összegyűjtött receptek közül például sosem fogom elfelejteni a Marharagu Fácános Fogadó módra fantázianévre keresztelt gasztrocsodát: hat órán át tartott, mire elkészítettem (és egy ponton tényleg úgy tűnt, hogy a hozzávalók sora sosem fog véget érni), cserébe azonban életem legízletesebb marharaguját kaptam. Ez pedig egy magamfajta konyhai ámokfutótól tényleg nagy szó: húslevesen kívül talán marharaguval kísérleteztem legtöbbet életemben, és egyik eddigi ragum sem érhet ennek az egynek a nyomába.

Marharagu Fácános Fogadó módra

A könyv nagy előnye, hogy messze nem csak a konkrét recepteket tanulhatjuk meg belőle, hanem hasznos tudást szerezhetünk, eltanulva egy-két olyan fogást, amit aztán a saját receptjeinkbe is bele tudunk csempészni. Tipikus vasárnapi húslevesfőzőként például nagyon sokat dobott a leveseimen a Csalitosvég elöljárójának csirkelevese néhány okos trükkje, Geralt omlettjét pedig apróbb módosításokkal újra és újra elkészítem magamnak reggelire. Ugyancsak megemlíthetem a könyv nagy „sztárját”, a Szendvics kaedweni testes sörben pácolt csirkemellel című receptet, mert ha ezt a konkrét szendvicset nem is feltétlenül készítjük el ugyanígy újra meg újra, a csirkemell páclevét bármelyik grillpartin bevethetjük, a kenőként használt tejföl–majonéz–petrezselyemzöld kevercset pedig egy csomó kajához megcsinálhatjuk mártogatósnak. És így tovább – ebből a könyvből tényleg sok jó konyhai fogást lehet ellesni.

Szendvics kaedweni testes sörben pácolt csirkemellel

Egy efféle kiadványnál nagy kérdés szokott lenni, hogy érdemes-e rá beruházni, vagy csak egy újabb random szakácskönyvet kapunk egy éppen aktuálisan menő brand címével ellátva. A hivatalos Vaják szakácskönyv minden téren kiállja a próbát: rajongók készítették teljes odaadással, a külcsín és a belbecs egyaránt tízpontos, és még egy jó kis kerettörténetet is tartalmaz (ja, és Andrzej Sapkowski írt hozzá remek előszót). Tehát igen, erre a könyvre érdemes beruházni, és megkockáztatom, hogy nem csak Vaják-rajongóknak.

A végére pedig lássunk még néhány általam kipróbált receptet:

Csalitosvég elöljárójának csirkelevese

Sült csirkemáj körtével
(ez talán nem lett olyan szép, cserébe rettentően finom volt)

Borisz troll mindent bele levese

(Anita Sarna – Karolina Krupecka: A ​hivatalos Vaják szakácskönyv. Laktató ételek, finom fogások és kulináris kalandozások a Vaják világában. Alexandra, 2023, 256 oldal)