A rózsa örök (In Memoriam Umberto Eco)
A minap éppen az új regényemen dolgoztam. Azt a fejezetet írtam, amikor a két rosszcsont szereplőm, a tizenéves ikerpár, Csepke és Kurta elbarangolnak egy középkori kolostorban. Tilosban járnak, mert egy adott helyen kéne várniuk az ispotályos testvérre, de ők unalmukban inkább útra kelnek a misztikus helyen, és közben véletlenül rábukkannak a kódexmásoló műhelyre, amit a figyelmetlen szerzetesek nyitva felejtettek.
Ihletett munkanap volt, az a fajta „súlytalanságban lebegő” írás, amikor az ember nem izzad a gondolatok lehető legpontosabb megfogalmazásával, mert a történet őt magát is teljesen beszippantja. Én ezt nevezem magamban időutazásnak – lévén történelmi regényeket írok –, és ami ilyenkor a papírra (monitorra) kerül, ...