Isten veled, Fonyódi Tibor!
Ahhoz az ember valahogy (igaz, nehezen, de mégis) hozzászokik egy idő után, hogy a mesterei, idoljai egyszer csak meghalnak. De hogy a pályatársai, a barátai is? Az mindig felfoghatatlan.
Fonyódi Tibor , alias Harrison Fawcett felszállt a végtelenbe tartó csillaghajóra, és előrement megnézni, mi van a horizonton túl. Gondolom, majd úgyis ír belőle egy regényt vagy egy forgatókönyvet – de már nem nekünk.
Tibor meghatározó része volt az életemnek, a barátomnak tekintettem őt. A portréja itt lóg a dolgozószobám falán, amióta csak van dolgozószobám, és itt is marad örökre. Hihetetlenül jókat lehetett vele beszélgetni, és többször is megesett, hogy hajnalig dumáltunk – vagy éppen ő beszélt, én pedig hallgattam, nevettem, ...













