Philip K. Dick egyik legalapvetőbb műve az eredetileg 1969-ben napvilágot látott Ubik. Műfaja klasszikus science fiction, telis-tele az íróra jellemző eredeti ötletekkel, nüánszokkal és fanyar, társadalomkritikával tűzdelt humorral. Ugyanakkor ott van a szerzőre ugyancsak jellemző filozófiai és teológiai kérdéseket boncolgató háttér, a sorok közt – talán nem is annyira – elrejtett üzenet.

Glen Runciter az egyik legsikeresebb antipszi vállalat főnöke, mely látnokok és gondolatolvasók semlegesítésével foglalkozik. Amikor válogatott csapatával a Lunára utazik, hogy egy nagy költségvetésű akciót hajtson végre, a rivális társaság csapdába csalja őket. A felszín alatti robbantást mindenki túléli, kivéve Runcitert, akit a lehető leggyorsabban visszaszállítanak a Földre, hogy egy külön erre a célra fenntartott létesítményben lefagyasszák, tehát ún. „félő” (azaz félig élő, félig halott) állapotba helyezzék. Minden igyekezet ellenére úgy néz ki, a férfit nem sikerül megmenteni, és a Runciter Társaság összeomlik, ám ekkor a túlélők környezetében furcsa változások mennek végbe: egyikük pár óra leforgása alatt teljesen kiszikkad, a főhős, Joe Chip pedig furcsa üzeneteket kap a halottnak vélt Runcitertől. Miközben megpróbálja követni a férfi utasításait, körülötte az idő elkezd visszafelé peregni, és egyszer csak beköszönt az 1939-es év, a háború előtt álló Amerika. A dolgok egyre furcsábbak és egyre hátborzongatóbbak lesznek, s végül felmerül a döntő kérdés: vajon valóban Runciter halt-e meg, és nem maguk a főszereplők?

Az egész könyvnek egyfajta mellékszálat adnak a fejezetszámok mellett feltűnő, apró betűs részek, melyek mindig valamiféle csodaterméket, élelmiszert, háztartási cikket reklámoznak, de mindezt egyetlen néven: Ubik. Az utolsó fejezetben pedig a reklám helyét átveszi a kijelentés: „Én vagyok az Ubik. Már a világegyetem keletkezése előtt is voltam. Én alkottam a világokat. (stb.)” Tehát ez vagy azt jelenti, hogy Dick ezzel a fő cselekményszálban is jelenlévő Állandót (nevezzük akár Istennek, akár bármi másnak) akarta kifejezni, melynek száz arca van, bármivé képes átalakulni, miközben mégis végig ugyanaz marad, vagy egyszerűen azt vágja az arcunkba, hogy manapság a reklám, a tömegtermelés, az eladási index az Isten – mindezt csaknem ötven évvel ezelőtt!

Míg a regény sziporkázóan vonultatja fel a sci-fi műfajának rendkívül gazdag kelléktárát, addig egyszerre vet fel életről és halálról szóló alapkérdéseket. Az egyre jobban pergő cselekmény mögött tehát ott vannak Dick – és egyben az emberiség – valós félelmei, a talán nem is létező megoldás, a végső válasz keresése. Amikor pedig azt hisszük, már minden tisztázódott, akkor kapunk még egy nyúlfarknyi fejezetet, mely ismét csavar egyet a történeten, és úgy zárja le a regényt, hogy csak a hidegrázás és egy halom kérdés marad utána.

Egyszerre science fiction és filozófiai regény, és bátran kijelenthetem, mindkét műfajban nem mindennapi mestermű. Egy olyan könyv, amiért érdemes tudni olvasni. Nem hagy maga után kívánnivalót.

(Agave Könyvek, 2009)

Megjelent a Csallóköz regionális hetilap 2018. évi 42. számában.