Jól megírt életrajzokat olvasni mindig érdekes. Híres emberek életrajzait olvasni – azt érezve, hogy mi is ott vagyunk velük a legendás pillanatokban, végigkísérjük őket pályájuk legizgalmasabb állomásain – még annál is érdekesebb. Rocksztárok életrajzaiban elmerülni azonban a legvadabb élmény, amit csak ez a műfaj nyújthat. Az alábbiakban ez utóbbi típusú könyvek közül fogunk csemegézni.

Ozzy Osbourne nevéhez felesleges lenne túl sok mindent hozzáfűznünk: ő az az énekes – sőt valódi ikonikus jelenség –, aki a rockrajongókon kívül is sok mindenkinek lehet ismerős. A Chris Ayres segítségével írt önéletrajzi műve, az Én, Ozzy pedig száztíz százalékig megerősíti személyes legendáját. Az 1948-as születésű, birminghami származású énekes kendőzetlen őszinteséggel sétál végig kalandos, sokszor egészen hihetetlen fordulatokban bővelkedő életén, és mutatja meg nekünk azokat a részleteket is, amiket a legtöbben valószínűleg szégyenkezve elrejtenének. Olvashatunk a nehéz, bűnözéssel terhelt gyerekkorról a lepukkant angol munkásnegyedben, majd a Black Sabbath megalakulásáról, amely végül zenetörténelmet írt: tulajdonképpen ők találták fel a heavy metalt, amely műfaj meghatározó hatást gyakorolt jelen cikk szerzőjének személyiségfejlődésére. A zenekar Ozzyval együtt ért a csúcsra, ám a súlyos alkohol- és drogproblémákkal küzdő énekesnek egy idő után ajtót mutattak. Ekkor karolta fel őt későbbi felesége, Sharon, aki az együttes nélkül maradt, önsajnálatban vergődő rockénekesből rövid idő alatt valódi szupersztárt faragott. Ozzy a nyolcvanas években tiszta lappal indíthatta újra a karrierjét, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy maga mögött hagyta volna a drog- és alkoholmámoros, vad életet. A ma már tiszta életet élő Ozzy életrajza kalandos, sokszor drámai, elképesztően érdekes történet, amely helyenként viccesebb, mint bármelyik fiktív cselekményű vígjáték. A rockzenei biográfiák kétségkívül (egyik) legjobb darabja.

Hasonlóan izgalmas olvasmány a Motörhead alapítója és frontembere, Lemmy Kilmister önéletrajzi könyve, a Janiss Garzával közösen írt Lemmy – White Line Fever (azaz Fehércsíkláz). A 2015-ben elhunyt énekes–basszusgitáros nem kevésbé legendás alakja a rock and roll műfajának, mint Ozzy Osbourne, nála viszont világéletében karcosabb figura volt, így sem milliomos szupersztár, sem világszerte ismert celeb nem lett belőle sosem. Az általa alapított, négy évtizeden át működő Motörhead azonban olyan zenekarokat inspirált, mint a Metallica, maga Lemmy pedig végül úgy halt meg, ahogyan élt: az utolsó csepp erejével is a színpadon állt, és ikonikus basszusgitárját pengette. Fiatalkorában Jimi Hendrix egyik roadja volt, és látta a Beatles korai koncertjeit, amikor a gombafejek még csak kis angliai klubokban léptek fel. A műfaj igazi dinoszauruszaként emlékezett azokra az időkre, amikor még nem létezett a rock and roll, és ott volt annak megszületésénél. Persze, mint szinte minden rockzenész esetében, aki aktívan működött a hetvenes-nyolcvanas években, Lemmy életéből sem hiányzott a pia és kábítószer – végül azonban a rák győzte le, aminek jelenlétéről ő az utolsó pillanatig nem is tudott. Önéletrajza valódi kordokumentum, a téma kedvelőinek jóformán kötelező olvasmány.

Számos másik könyvet sorolhatnánk még fel, a teljesség igénye nélkül: Bruce Dickinson, Tony Iommi, Angus Young, Nikki Sixx, Duff McKagan élettörténetét, több tucatnyi világhírű zenekar históriáját. A végére viszont mégis egy magyar metalzenész, Farkas Zoltán biográfiáját ajánlanánk az olvasók figyelmébe. Az Ektomorf frontembere Kiss László írónak mesélte el az életét, illetve zenei pályafutását, és ebből a beszélgetésfolyamból született meg az Outcast – Kitaszítottan a világhírig, mely – ahogy azt a fülszövegben is olvashatjuk – egy elhivatott és kitartó cigány fiatalember példátlan karrierjének története. Tanúság arról, hogy el lehet jutni egy mezőkovácsházi próbateremből a világhírt jelentő óriás német fesztiválokig és az Amerikai Egyesült Államokig. Farkas Zotya pedig nem csak egymaga mesél: a könyvben a családja és zenésztársai mellett megszólalnak a metal színtér világhírű személyiségei is, vagy épp Makato Suzuki, annak az ESP GUITARS hangszerkészítő óriásvállalatnak a feje, amely saját modellekkel látja el az Ektomorf megálmodóját és arcát. Egészen szédületes életrajz, amely egyben magas színvonalú, pergős olvasmányélményt is nyújt. A régi nagyok memoárjai mellett a helye.

Megjelent a Csallóköz hetilap 2019. évi 45. számában.