Középkori „időutazós” cikksorozatom előző részében három közeli helyszínt ajánlottam, ahova a tavaszi vagy nyári szünetekben érdemes ellátogatni: Dévényt, Visegrádot és a szigethalmi Emese Várispánságot. A folytatásban egy magyar, egy cseh és egy lengyel helyszínt is bemutatok, ahol él még a…
Beköszöntött a június, itt a nyár, az év – számomra legalábbis – legjobb évszaka. Egyre több alkalmunk lehet egy jó kirándulásra, és középkori fesztiválokra, történelmi karneválokra is ilyenkor látogathatunk el legsűrűbben. A „Vissza a középkorba!” rovat e heti cikke olyan helyekre invitálja az…
A mai bejegyzésben szeretnék bemutatni egy embert, akire különösen büszke vagyok. Urbánszki Lászlónak hívják, 1954-ben született, volt már dunai hajós, batikoló, vásározott hosszú éveken keresztül, jelenleg pedig egy erdei tanyán él a gyerekeivel, és rendkívül hangulatos rönkfa bútorokat, kiülőket,…
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy személyes középkori időutazásom következő állomásához értem: mézsört készítek. Múlt héten, miután a Gasztroangyal 68. adásában alaposabban is szemügyre vehettem a varázslatos szigethalmi Emese Várispánságot, elhatároztam, magam is elkészítem ezt a több ezer éves,…
Nem mondhatnám, hogy sorozatfüggő vagyok, de ha rákapok egy szériára, akkor azt nagyon szoktam szeretni. Gyerek- és kamaszkorom máig kitartó kedvencei az X-Akták és a Jóbarátok (előbbi inkább talán csak nosztalgiából), ezeken kívül a Maffiózók, a Róma, a Borgiák, a svéd-dán koprodukciós A híd,…
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek talán már nem akkora alapvetés az Egri csillagok, mint mondjuk a pár évvel idősebbeknek. Ezt már csak abból is sejtem, hogy életemben akkor fizettek meg először az írásért, amikor az általános iskola alsó tagozatában egy fél osztálynyi gyereknek írtam meg az…
Mi jut eszünkbe a „viking” szó hallatán, olvasatán? Marcona hajós emberek, akik a maguk idejében országokat rohantak le és fosztottak ki, többször is átrajzolták Európa térképét, számos ma is létező ország alapjait rakták le, és rendíthetetlen zsoldosokként váltak nem csupán bizánci uralkodók, de…
Fantasztikus volt az elmúlt év. Azzal kezdődött, hogy egy harmadik kiadással, mely több ezer olvasóhoz eljutott, végleg és örökre elengedhettem a Sub Rosát. A vállalkozásom az eddigi legvirágzóbb, legszínesebb évet zárta hat megjelent könyvvel és összesen tíz nagyszerű rendezvénnyel, a…
Miután november 23-án, a Non nobis, Domine dunaszerdahelyi bemutatóján meglepetésszerűen levetítettük a közönségnek a 2014-re esedékes, Ragnarök c. regényem előzetesét, Patasi Ági, a beszélgetőtársam csak ennyit tudott kinyögni döbbenetében: "Jól láttam? Az ott egy sárkány?"
A válaszom ennyi volt:…
Megjött... Itt van, és még mindig alig hiszem el! Négy év és három hónap munkája testesül meg ebben a féltégla vastagságú regényben (736 oldal!), szigorú értelemben véve életem első történelmi regényében, a Non nobis, Domine egykötetes kiadásában, amit most már a kezemben szorongatok, és…
Egy számomra különleges és különös történetet szeretnék most Veletek megosztani az első olyan regényemről, melyet saját nevemen, Bíró Szabolcsként publikáltam.
Ez a regény a Sub Rosa, melyet úgy írtam 2008 és 2009 között, hogy valamiért tudtam, már egy nagyobb közönségnek születik. Ne értsetek…
Hamarosan megjelenik a Non nobis, Domine második, és egyben lezáró kötete, Az utolsó vörös barát. Az Anjouk pedig, amit már ígérgetek egy ideje, és amely közvetett folytatása lesz a Non nobis, Dominének, 2014 során debütál majd: terveim szerint ekkor jelenik meg a sorozat első kötete, a Liliom és…