Hnefatafl, a vikingek játéka
Mi jut eszünkbe a „viking” szó hallatán, olvasatán? Marcona hajós emberek, akik a maguk idejében országokat rohantak le és fosztottak ki, többször is átrajzolták Európa térképét, számos ma is létező ország alapjait rakták le, és rendíthetetlen zsoldosokként váltak nem csupán bizánci uralkodók, de maga Szent István király testőreivé is. Medveruhás, fejszével hadakozó, különös vallású emberek, akik behajózták a világot, és még Észak-Amerikában is jártak, több száz évvel Kolumbusz előtt. Mindezt számos helyen olvashatjuk és hallhatjuk róluk. De vajon el tudunk-e képzelni két termetes északi harcost, amint egy tábla körül ülve apró figurákat tologatnak ide-oda?
A sakk előtt nagyjából bő egy évszázaddal, a Krisztus ...
A tavalyi év késő tavaszán keresett fel egy számomra addig teljesen ismeretlen férfi, hogy már hosszú ideje dolgozik egy könyvön, és szeretné kiadni, de előtte szüksége lenne valakire, aki elmondja neki, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni az ő szövegével. Mert mi van, tette fel a megdöbbentő kérdést, ha amit írt, az úgy rossz, ahogy van. Előrebocsátom, hogy csak nagyon ritkán vállalok hasonló feladatot, most valamiért mégis úgy éreztem, bele kell olvasnom a férfi kéziratába. Már eleve a felütés is szimpatikus volt, mármint hogy él olyan szerző a Földön, aki képes objektíven állni a saját irományához, és elfogadni azt is, ha valaki azt mondja róla, hogy az nem jó. Tehát belekezdtem. Aztán úgy az ötvenedik oldal tájékán már ...
Megjött... Itt van, és még mindig alig hiszem el! Négy év és három hónap munkája testesül meg ebben a féltégla vastagságú regényben (736 oldal!), szigorú értelemben véve életem első történelmi regényében, a