Anjouk lovagi lakomán
2015. július 24-én hagyományőrző közösségünkkel különleges rendezvényen vehettünk részt: a dunaszerdahelyi Európa Rest & Bar lovagi lakomát szervezett, melynek a Csallóközi Anjou Károly Bandérium volt a fő látványossága. A rendezvényt egy kis elméleti oktatással kezdtük: ecseteltük a korszakot, a XIV. század elejét, annak étkezési és főzési szokásait, illetve beszélgettünk kicsit arról is, miképp festhetett egy korabeli konyha. Később aztán akcióba lendültünk: az előétel mellé tőrtechnikákat mutattunk be , a raguhoz bárd és buzogány, illetve hosszúkard és falchion csapott össze, a főétel után pedig egy kis házi bajnokságot tartottunk gyakorlótőrökkel, teljes mértékben valódi harcot prezentálva. Végül kicsit a ...
Régóta halogatom ennek a listának az összeállítását, és végül majdnem el is vetettem az ötletet, de aztán mégis győzött az eredeti elhatározás: íme, itt az én 2014-es irodalmi toplistám! Annyi megjegyzéssel élnék vele kapcsolatban, hogy nem kizárólag 2014-ben megjelent könyveket tartalmaz, hanem azokat, amiket én a tavalyi évben olvastam, és valamilyenbármilyenakármilyen okból kifolyólag megfogtak, hatottak rám, vagy egyszerűen csak kiváló kikapcsolódást nyújtottak. Emellett sorszámozás sem lesz, a címek teljesen véletlenszerűen követik egymást. Lássuk! 
Nem nagyon tudom megmondani, mikor olvastam utoljára ennyire zseniális regényt! Egyszerűen mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami igazán jót ...
Az Úr 1321. esztendeje, böjtmás hava. Magyarország királya, az Anjou-házból származó Károly úr, első e néven, futárral levelet küldet a pozsonyi várispánnak, Bíró nembéli Szilárd fia Szabolcsnak. A futár habosra izzadt lóval, reszkető lábakkal érkezik, oly sietős volt a dolga: a liliomos pecséttel lezárt levél tanúsága szerint Csák nembéli Máté úr böjtmás havának tizennyolcadik napján eltávozott az élők sorából, és nem hagyott maga után fiúörököst. Anjou Károly pedig sereggel 
Idén ünnepelte tizedik születésnapját az 
El se hiszem, de tényleg kész van! 
Különleges kérésnek teszek eleget ezzel a bejegyzéssel. A minap ugyanis kedves olvasóm, Varga Kinga azzal keresett fel e-mailben, hogy már régóta abban a reményben lapozgatja a Nők Lapjá t, hogy a 10+1 kérdés rovatban egyszer majd velem talál beszélgetést. Ám mivel erre hiába várt (megjegyzem, rendkívül imponáló, hogy épp engem keres hónapok óta a lap hasábjain) , elküldte a szokásos kérdéssort, és megkért, hogy válaszoljak rá. Mivel azonban Kinga nem újságíró, és nincs hol publikálnia a beszélgetést, így együtt kitaláltuk, hogy itt, a székirodalmi blogon jelenjen meg. Fogadjátok hát szeretettel! :) 
.JPG)
A múltkori 
Amikor 2008-ban elkezdtem dolgozni a négy évvel később megjelent könyvemen, a 
A középkorban (és a későbbi évszázadokban) leginkább két módját ismerték a hús tartósításának: a füstölést és a szárítást. A füstölés máig fennmaradt a mindennapokban, szárított hússal azonban már csak elvétve találkozhatunk. Ez utóbbi eljárás során 
.JPG)
.JPG)
Nagyjából két évvel ezelőtt, egy kedves ismerősömnek köszönhetően (egyébként teljesen véletlenül) akadt a kezembe egy hetvenes évekbeli történelmi regény. 
Középkori „időutazós” cikksorozatom 
Beköszöntött a június, itt a nyár, az év – számomra legalábbis – legjobb évszaka. Egyre több alkalmunk lehet egy jó kirándulásra, és középkori fesztiválokra, történelmi karneválokra is ilyenkor látogathatunk el legsűrűbben. A „Vissza a középkorba!” rovat e heti cikke olyan helyekre invitálja az olvasókat, ahol él még a középkor, és lehetőleg nem csak a puszta kövekben, hanem az ott élők és dolgozók lelkében is. 
A mai bejegyzésben szeretnék bemutatni egy embert, akire különösen büszke vagyok. Urbánszki Lászlónak hívják, 1954-ben született, volt már dunai hajós, batikoló, vásározott hosszú éveken keresztül, jelenleg pedig egy erdei tanyán él a gyerekeivel, és rendkívül hangulatos 
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy személyes középkori időutazásom következő állomásához értem: mézsört készítek. Múlt héten, miután a 
Nem mondhatnám, hogy sorozatfüggő vagyok, de ha rákapok egy szériára, akkor azt nagyon szoktam szeretni. Gyerek- és kamaszkorom máig kitartó kedvencei az X-Akták és a Jóbarátok (előbbi inkább talán csak nosztalgiából), ezeken kívül a Maffiózók, a Róma, a Borgiák, a svéd-dán koprodukciós A híd, legújabban pedig a Vikingek az, amit akár többször is szívesen újranézek, és évek múlva is előveszek majd. Oké, ez utóbbinak még nincs magyar címe, de talán nem akkora ördöngösség kitalálni, hogy az angol "Vikings" hogy fog magyarul hangzani (pl. Nyolcadik hajós: a varég). Ezekkel nagyjából ki is merül az általam kedvelt sorozatok listája, de bármennyire is szeretem őket, van egy, ami nálam mindegyik felett áll: a Trónok harca. 
.JPG)
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek talán már nem akkora alapvetés az Egri csillagok , mint mondjuk a pár évvel idősebbeknek. Ezt már csak abból is sejtem, hogy életemben akkor fizettek meg először az írásért, amikor az általános iskola alsó tagozatában egy fél osztálynyi gyereknek írtam meg az olvasónaplójába, hogy miről is szól Gárdonyi nagy regénye, mivel ők egyszerűen nem voltak hajlandóak elolvasni, cseppnyi érdeklődést sem tanúsítottak iránta. Nem volt két egyforma fogalmazás, sőt a terjedelem mellett még azt is kiválaszthatták a srácok, hogy mennyi szóismétlés, helyesírási hiba, egyéb baki legyen benne. Én addigra már kétszer is elolvastam a könyvet, és kétségkívül az életem örök részévé vált. Ennek ellenére ...