Bíró Szabolcs: Anjou Károly karácsonya (novella)
Napokig havazott, szakadatlanul, nagy pelyhekben. Vastag hódunyha takarta a Pilist, vakító fehérbe öltözött az egész Dunakanyar. A folyót acélkemény jégréteg borította, a hajókat már rég szárazra vontatták, még Szent Andráskor. A jég olyan vastag volt, hogy lovasszánnal is rá lehetett merészkedni, és oda-vissza megtenni az utat a visegrádi meg a marosi rév között.
Karácsony havába lépve a királyi udvarban is lelassult, elcsöndesült kissé az élet – persze csak amennyire egy uralkodói kúrián lehetséges az ilyesmi. Nekcsei Demeter, a király mindig ügybuzgó tárnokmestere persze ezekben a hetekben is űzte, hajtotta a munkát – olyasformán, ahogy majd a tavaszi olvadás után vetik magukat az urak az ébredő természet vadjai után, ...