Székirodalom vlog #009: Élet a székirodalom előtt
Apósom felkért, hogy a Facebookon én is osszak meg magamról öt olyan képet, ami tizenöt évnél régebben készült rólam. Nos, egyrészt öt helyett harmincötöt válogattam össze, másrészt pedig egyben teszem őket közzé, méghozzá nem is egy fotógalériában, hanem a Székirodalom videoblog kilencedik epizódjaként. Lássátok és halljátok hát az eddig szigorúan titkolt történetet: ilyen volt az élet a székirodalom előtt!

Régóta halogatom ennek a listának az összeállítását, és végül majdnem el is vetettem az ötletet, de aztán mégis győzött az eredeti elhatározás: íme, itt az én 2014-es irodalmi toplistám! Annyi megjegyzéssel élnék vele kapcsolatban, hogy nem kizárólag 2014-ben megjelent könyveket tartalmaz, hanem azokat, amiket én a tavalyi évben olvastam, és valamilyenbármilyenakármilyen okból kifolyólag megfogtak, hatottak rám, vagy egyszerűen csak kiváló kikapcsolódást nyújtottak. Emellett sorszámozás sem lesz, a címek teljesen véletlenszerűen követik egymást. Lássuk!
Nem nagyon tudom megmondani, mikor olvastam utoljára ennyire zseniális regényt! Egyszerűen mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami igazán jót ...


Az Úr 1321. esztendeje, böjtmás hava. Magyarország királya, az Anjou-házból származó Károly úr, első e néven, futárral levelet küldet a pozsonyi várispánnak, Bíró nembéli Szilárd fia Szabolcsnak. A futár habosra izzadt lóval, reszkető lábakkal érkezik, oly sietős volt a dolga: a liliomos pecséttel lezárt levél tanúsága szerint Csák nembéli Máté úr böjtmás havának tizennyolcadik napján eltávozott az élők sorából, és nem hagyott maga után fiúörököst. Anjou Károly pedig sereggel
Idén ünnepelte tizedik születésnapját az
El se hiszem, de tényleg kész van!
Különleges kérésnek teszek eleget ezzel a bejegyzéssel. A minap ugyanis kedves olvasóm, Varga Kinga azzal keresett fel e-mailben, hogy már régóta abban a reményben lapozgatja a Nők Lapjá t, hogy a 10+1 kérdés rovatban egyszer majd velem talál beszélgetést. Ám mivel erre hiába várt (megjegyzem, rendkívül imponáló, hogy épp engem keres hónapok óta a lap hasábjain) , elküldte a szokásos kérdéssort, és megkért, hogy válaszoljak rá. Mivel azonban Kinga nem újságíró, és nincs hol publikálnia a beszélgetést, így együtt kitaláltuk, hogy itt, a székirodalmi blogon jelenjen meg. Fogadjátok hát szeretettel! :)