Ősz lovag köszöntése
Bíró Szabolcs:
Ősz lovag köszöntése
Megérkeztél. Hajtsd meg fáradt fejed.
Szemed olaja fénytelen, halántékod, tán
észre sem vetted, mily régóta deres.
Fáradt vagy. Pihenj. Megteheted.
Itt már senki nem ró meg érte, senki
nem hív ölni mélybe, támadni hegyet.
Langyos a víz. Enyhet ád. Feküdj bele.
Nézd: tenyered kérges, arcod ráncos,
tested sosem múló, rút sebhelyekkel tele.
Mosd le mind. Vért, bánatot, megannyi bűnt.
Szabadulj démonaidtól, ide nem kell
lelkiismeret. Ha szólna rád, már ne tűrd!
Ne aggódj. Ne félj. Elfogyott mind a feladat.
Senki sem keres támaszt aszott válladon.
Végre önző lehetsz. Végre lehetsz önmagad.
Csodálkozol, hogy végül itt kötöttél ki?
Hisz tudod az ős törvényt: Aki embervért ont,
annak vére ember ...