Kéthetes szünet után ismét új epizóddal jelentkezik a Székirodalom vlog ! Ezúttal a Historium Polgári Társulás karácsonyváró ünnepségére tarthattok velünk, ahol szokás szerint leginkább a kapunyitás előtti, kulisszák mögötti dolgokba pillantunk be. A terem sikeres elrendezése után megkóstoljuk a glöggöt, majd beszélgetünk egyet Schunder László szablyavívóval, aki A végek művészete c. gyönyörű könyvével érkezett, végül pedig magát a rendezvényt is megtekintjük pár snitt erejéig.

A Székirodalom vlog hatodik részében eltávolodunk kicsit a könyvpiactól, és ellátogatunk a Csallóközi Anjou Károly Bandérium hadi hagyományőrző csapat egyik nem tipikus edzésére. Tartsatok velünk, lándzsát szegezz!

Íme a Székirodalom vlog 5. része, melyet pénteken forgattunk, a XV. Győri Könyvszalon nyitónapján. Megszólal benne a szervezőcsapat egyik tagja, kicsit körülnézünk az ébredező helyszínen, bekukkantunk az Athenaeum Kiadó standjára, kipróbáljuk a lépcsőliftet, ami csak visszafelé működik, megmutatjuk, milyen egy könyvbemutató a színpadról nézve, majd egy gyors dedikálást követően hazaindulunk. Ennyi fért bele dinamikusan, jókedvűen ebbe a bő 13 percbe. Ha tetszett, természetesen bátran meg is oszthatjátok, hadd lássák minél többen, és persze ne feledjétek: a rettegés száma TIZENÖT! :)

A Székirodalom vlog és az anjouk.hu tudástárának közös, rendhagyó videójában a Moony Cinema és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium segítségével vesszük górcső alá az Anjou-kori harcművészet alapjait, illetve annak néhány fegyvernemét. A videóban tőr, kard és falchion kerül bemutatásra, de persze további számos fegyver – lándzsa, buzogány, bárd, íj – is akad a korszakban, melyek használatát egy későbbi epizódban mutatjuk majd be.

Íme, itt a Székirodalom vlog második része, amely csaknem félórás terjedelemben igyekszik egy bő ízelítőt adni arról, milyen is volt Az Olvasás Éjszakája 2015-ben. Szó szerint minden van benne, mi szem-szájnak ingere: gasztronómia, zene, irodalom, előadások, utazás, jókedv... Jó szórakozást kívánok!  

Kedves Olvasóim, elindult legújabb projektem, a Székirodalom vlog ! Íme a bemutatkozó epizód, ami egyelőre még csak ígér, de a következő részektől kezdve már bizonyítunk is! A vlog második része jövő szerdán érkezik, egy szubjektív összefoglalóval Az Olvasás Éjszakájáról, és remélhetőleg minden héten – de legalább havonta háromszor – sikerül összehozni egy érdekes epizódot. Tartsatok velem, kalandozzunk együtt a székirodalom világában!

2015. július 24-én hagyományőrző közösségünkkel különleges rendezvényen vehettünk részt: a dunaszerdahelyi Európa Rest & Bar lovagi lakomát szervezett, melynek a Csallóközi Anjou Károly Bandérium volt a fő látványossága. A rendezvényt egy kis elméleti oktatással kezdtük: ecseteltük a korszakot, a XIV. század elejét, annak étkezési és főzési szokásait, illetve beszélgettünk kicsit arról is, miképp festhetett egy korabeli konyha. Később aztán akcióba lendültünk: az előétel mellé tőrtechnikákat mutattunk be , a raguhoz bárd és buzogány, illetve hosszúkard és falchion csapott össze, a főétel után pedig egy kis házi bajnokságot tartottunk gyakorlótőrökkel, teljes mértékben valódi harcot prezentálva. Végül kicsit a ...

Megérkezett! Íme az Anjouk élőszereplős könyvtrailere! Óriási köszönet érte a Debreczeni Dósa Bandérium és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium​ tagjainak, és persze a Moony cinemának, akik a munka oroszlánrészét végezték! Azt hiszem, ezzel az előzetessel (és magával a regénnyel) komoly szintet lépett az egész "székirodalom" projekt. Fogadjátok szeretettel, és ha tetszett, osszátok meg bátran ismerőseitekkel, hadd lássák minél többen!

Ne feledjétek, a regény március 27-én jelenik meg, és már előrendelhető:
http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/anjouk-i-liliom-es-ver

Régóta halogatom ennek a listának az összeállítását, és végül majdnem el is vetettem az ötletet, de aztán mégis győzött az eredeti elhatározás: íme, itt az én 2014-es irodalmi toplistám! Annyi megjegyzéssel élnék vele kapcsolatban, hogy nem kizárólag 2014-ben megjelent könyveket tartalmaz, hanem azokat, amiket én a tavalyi évben olvastam, és valamilyenbármilyenakármilyen okból kifolyólag megfogtak, hatottak rám, vagy egyszerűen csak kiváló kikapcsolódást nyújtottak. Emellett sorszámozás sem lesz, a címek teljesen véletlenszerűen követik egymást. Lássuk!

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

Nem nagyon tudom megmondani, mikor olvastam utoljára ennyire zseniális regényt! Egyszerűen mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami igazán jót ...

Gondoltam, megosztok veletek egy műhelytitkot, illetve magát a műhelyt, melyben a titkok születnek: ez itt az édesapámtól megörökölt szekreterem, mely már több könyvem megszületésében is hűséges társamnak bizonyult.

A Ragnarök írása közben még csak a két baloldali rekeszt használtam, amúgy mindenféle régi füzetek, újságok, jegyzetpapírok tárolására szolgált (nagy előnye, ugye, hogy be lehet csukni, elfedve vele a rendetlen zsúfoltságot). Aztán a feleségem idén tavasszal azzal lepett meg, hogy teljesen kiürítette, mondván: rendezzem be az Anjoukhoz, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel tudjak először jegyzetelni, majd írni is.

Így aztán most ez afféle privát Batman-barlang, igazi Anjou-szentély: jobboldalt, illetve a kép ...

Még ha elfogult brit honpolgárok lennénk is, akkor sem mondhatnánk, hogy II. Richárd jelentőségteljes, vagy egyáltalán jó uralkodó lett volna. Az 1367-ben született, majd tízéves korától 1399-ig uralkodó Richárd a Wikipédia szerint „gyenge király volt, aki nyomás alatt hajlamos volt összeroppanni. A hajdani III. Henrikhez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a királynak abszolút hatalma van országa felett, és parancsainak senki sem mondhat ellent. A parlament erre válaszul lemészároltatta a király négy leghűségesebb tanácsosát. Richárd megrettent, meghúzta magát csendben, és jó ideig nem tett semmit, amivel magára haragíthatta volna a parlamentet.”  (Élete további története ITT olvasható.)

Miért is fontos akkor számunkra II. ...

Ma délelőtt csengetett a postás: csomag jött Svédországból, pontosabban Sandvíkenből. Nagy Richárd orvosbarátom lakik arrafelé, kedves feleségével, fiával és két lányával. Az egész egy szokásosnak talán nem is nevezhető író-olvasó kapcsolattal kezdődött 2011-ben, majd az évek során erős és virágzó (és szintén nem szokványos) barátsággá fejlődött. Richárdék évente kétszer fogják magukat, és Svédországból eljönnek a Felvidékre, hogy egy napot együtt töltsünk. Ezen kívül egész évben novellaterjedelmű leveleket írunk egymásnak, és kövér csomagok röpködnek köztünk, bennük mindenféle kiadványokkal és egymás szemében egzotikusnak számító ételekkel. A mai is egy ilyen kövérre tömött csomag volt, ami pedig a ...

Az Úr 1321. esztendeje, böjtmás hava. Magyarország királya, az Anjou-házból származó Károly úr, első e néven, futárral levelet küldet a pozsonyi várispánnak, Bíró nembéli Szilárd fia Szabolcsnak. A futár habosra izzadt lóval, reszkető lábakkal érkezik, oly sietős volt a dolga: a liliomos pecséttel lezárt levél tanúsága szerint Csák nembéli Máté úr böjtmás havának tizennyolcadik napján eltávozott az élők sorából, és nem hagyott maga után fiúörököst. Anjou Károly pedig sereggel indul a Felvidékre, hogy Csák Mátyus várait, birtokait, földjeit végre magának szerezhesse meg. Parancsa tiszta és érthető: a hold következő fordultáig a pozsonyi várispán állítson fel ütőképes bandériumot, mely a királyi fősereghez ...

A tavalyi számvetésem után úgy döntöttem, a 2013-as esztendőmről egy zenés kis videót készítek. Igyekeztem minden fontosat felsorakoztatni benne, de még így is kimaradt, hogy a Csallóköz hetilap munkatársa lettem, és az újság hasábjain kéthetente jelentkezem a  Vissza a középkorba! c. rovattal, illetve, hogy nyáron elindítottam a netBarátnő magazinon   Az író válaszol c. interjúsorozatot, mely az év végéig 25 cikkel jelentkezett. Sebaj. A többi fontos dolog remélhetőleg mind egy szálig benne van. Tessék:

Idén ünnepelte tizedik születésnapját az ekultura.hu . Ennek apropóján úgy gondoltam, meginterjúvolom kedves szerkesztőimet, az oldal megálmodóit, létrehozóit, üzemeltetőit – úgy is mondhatnám, életben tartóit. A beszélgetés e-mailben zajlott, és amikor megkaptam a kész válaszokat, észrevettem, hogy nincs feltüntetve, pontosan ki mondott mit. Amikor erre rákérdeztem, rendkívül szimpatikus választ kaptam: az anyag közös, mint ahogy az egész projekt is az. Galgóczi Mónival és Tamással beszélgettem.

Amikor 2003-ban belevágtatok, mire számítottatok? Gondoltátok volna, hogy egy évtized múlva itt fogtok tartani?

Akkor éppen azzal voltunk elfoglalva, hogy elinduljon az oldal, egyszerűen nem értünk rá a jövővel foglalkozni. Mivel ...

El se hiszem, de tényleg kész van!

2013. deceber 21-én, az ősi Midvinterblot* napján befejeztem életem első viking sagája, a Ragnarök írását!

Összesen öt nagy tartalmi egységben (azaz rúnakőben) huszonnyolc fejezet, illetve öt felvezető- és összekötő szöveg, minde z 361.994 leütés (szóközökkel, de azok nélkül is 300 ezer fölött), plusz a függelék:  Észak fiai – a Ragnarök szereplői , Idegen szavak és kifejezések jegyzéke , Északi istenek és más mitologikus lények , illetve Utószó és köszönetnyilvánítás .

Amikor belevágtam, még azt hittem, egy sima ujjgyakorlat lesz, egy párhónapos meló. Aztán ebből egy nagyon kemény, nehéz, az írójának rendkívül sokat adó, összesen tizenhárom hónapos spirituális utazásra hívó ...

Különleges kérésnek teszek eleget ezzel a bejegyzéssel. A minap ugyanis kedves olvasóm, Varga Kinga azzal keresett fel e-mailben, hogy már régóta abban a reményben lapozgatja a Nők Lapjá t, hogy a 10+1 kérdés rovatban egyszer majd velem talál beszélgetést. Ám mivel erre hiába várt (megjegyzem, rendkívül imponáló, hogy épp engem keres hónapok óta a lap hasábjain) , elküldte a szokásos kérdéssort, és megkért, hogy válaszoljak rá. Mivel azonban Kinga nem újságíró, és nincs hol publikálnia a beszélgetést, így együtt kitaláltuk, hogy itt, a székirodalmi blogon jelenjen meg. Fogadjátok hát szeretettel! :)

Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben megbocsát?
Nem is tudom… Talán a szétszórtság, a szórakozottság.

Mit csinál ...

A múltkori "disznókeksz" kísérletem után vérszemet kaptam, és rövid úton szárítotthús-rajongóvá váltam. Továbbra sem az amerikai Beef Jerkytől lelkesülök be – ami engem illet, fűszerezés tekintetében maradok a sónál, és abból is csak ésszel, mértékkel használok (jómagam nem a fűszerek és pácok, hanem pusztán a hús ízét kedvelem). Arra azonban már rájöttem, hogy sokkal ízletesebb, nem mellesleg könnyebben fogyasztható végeredményt kapok, ha sertéshús helyett marhahúsra váltok, azon belül is az ún. fekete pecsenyére (a Csallóközben hamispecsenyeként kérjük a hentestől!), azt pedig szigorúan száliránynak keresztbe szeletelem fel (így végül nem rágós, hanem porhanyós, ropogós lesz). A szárított hús esetében ...

Amikor 2008-ban elkezdtem dolgozni a négy évvel később megjelent könyvemen, a Non nobis, Domine c. történelmi regényen, még nem tudtam, mennyi kincset is rejt a Csallóköz a középkor évszázadaira nézve. Az eredeti nyers szövegben még Kalocsát jelöltem meg a regényben szereplő fiktív család, a Bátorok szűkebb szülőhazájául, senki se kérdezze, miért. Csak valamikor 2010-ben nyílt fel a szemem a saját szűkebb pátriám rejtette szépségekre, és ezt elsősorban Nagy Attilának köszönhetem, aki Tokajból Dunaszerdahelyre költözve beleszeretett a városba, és munkásságával – mondhatni – felébresztette az itteni emberek szunnyadó lokálpatriotizmusát. Az enyémet is. Első lokálpatrióta lépésemként pedig azonnal kihúztam Kalocsát a ...

A középkorban (és a későbbi évszázadokban) leginkább két módját ismerték a hús tartósításának: a füstölést és a szárítást. A füstölés máig fennmaradt a mindennapokban, szárított hússal azonban már csak elvétve találkozhatunk. Ez utóbbi eljárás során  vékony lapokra, csíkokra vágták a húst, jól megsózták (a tehetősebbek meg is fűszerezték), majd a forró napon kiszárították. A ma gyar történelemben ez a nomád időktől egészen a 19. század végéig, 20. század elejéig megfigyelhető eljárás. A ropogósra szárított hússzeleteket aztán vagy csak egyszerűen elrágcsálták, vagy belefőzték a levesbe, káposztába.

A hadi útra induló magyar lovas többek között szárított húst is kapott, mozsárban porrá őrölve, ...

Egyszer volt, hol nem volt, a gondok hegyén és a keserűség tengerén is túl, ott, hol a vidámság és a jókedv az úr, élt egy lány és egy fiú, akik bizony nagyon, de nagyon szerették egymást.

A lány magyar népzenével foglalkozott…

…a fiú pedig regényíró volt.

Annyira szerették egymást, hogy egy szép nyári napon úgy döntöttek, összeházasodnak.

És mivel ilyen nagyon szerették egymást, hát gondolták, hogy ebből a nagy szeretetből és boldogságból részesülnie kell még valaki másnak is.

Hát olyan sokat puszilkodtak, hogy a lánynak hamarosan kerekedni kezdett a pocakja!

És csak kerekedett…

…és kerekedett...

...mígnem annyira kerek lett, hogy már nem nőhetett tovább.

Ekkor a lány, ...

Nagyjából két évvel ezelőtt, egy kedves ismerősömnek köszönhetően (egyébként teljesen véletlenül) akadt a kezembe egy hetvenes évekbeli történelmi regény. Karczag György: A trónon harmadik – hirdette a meglehetősen egyszerű borító. Bevallom, azelőtt sosem hallottam a szerzőről, és mivel a szocializmus korabeli, általában naiv hangvételű, leginkább csak gyerekeknek szóló történelmi regényeket nem igazán kedvelem, sokáig A trónon harmadik olvasásába sem kezdtem bele, hiszen tévesen úgy véltem, ez a könyv is az ilyen stílusú ifjúsági regények sorát gyarapítja. Hamar rájöttem, hogy gyémántra bukkantam, és most sem tudok mást mondani, mint az első néhány oldal, majd a teljes könyv elolvasása után: te jó ég, micsoda ...